7/22/2015

Vadócka







Sziasztok, egy kis infó, aztán a lényeg. Próbálok minél több bejegyzést hozni, de most lefoglal egy kicsit nagyobb méretű top secret dolog is (amiből még nem tudom, lesz-e valami), így sok minden háttérbe szorul, beleértve az olvasást és a filmnézést, de próbálok felzárkózni és van még sok dolog a tarsolyomban. (Egyedi Tag-ek, Top 10 bejegyzések, sorozatkritika, ilyesmik..) Addig is előre is elnézést, ha csak 5 naponta/hetente jelentkezem. A következő könyvkritika anyukám tinikori kedvenc könyve lesz, szóval gondolhatjátok, hogy nem friss megjelenésű, egy nyúzott, besárgult példányt olvasok most, de még nagyon az elején járok, kíváncsi vagyok, nekem hoyg fog tetszeni.



A Los Angelesben élő, tizenhat éves és rettenetesen elkényeztetett Poppy Moore soha nem tudta, hol a határ. Mikor egy fényűző fruskaparti látványosan rosszul sül el, Poppy feldühödött őse áthelyezi a csemetét egy angol nevelőintézetbe, hogy egy kis fegyelmet tanuljon. Poppynak persze esze ágában sincs megjavulni, inkább rágyúr arra, hogy kicsapják. Igen ám, de az angol hidegvérrel megáldott diáklányok és tanárok nem hagyják, hogy egy amerikai hercegnő csak úgy kijátssza őket. Poppy rádöbben, hogy lázadó magatartásával semmire sem megy, így aztán új barátaival és szobatársaival kidolgozza a tökéletes menekülési tervet, aminek aztán az lesz a vége, hogy el sem akar menni…







(Tini)lányoknak szinte kötelező. A plakát miatt kicsit ódzkodtam tőle, mert az alapján eléggé bugyutának tűnt, de végül nagyon örülök, hogy megnéztem, mert ismét bővült a kedvenceim listája. Már tudhatjátok, hogy imádom ezeket a csajos, kicsit limonádé, a fiú megkapja a lányt, a lány megkapja a fiút, cukormázas filmeket. Egyszerűen annyira szórakoztatóak. Ez a rajongás valószínűleg abból ered, hogy lány vagyok és 14 éves, de nem valószínű, hogy valaha kinövöm, addig is, olvashatjátok ezeket a gimis csajos vígjátékok iránt rajongó, csapongó bejegyzéseket.




Történetünk fő témája, talán kicsit elcsépelt, de ez engem nem igazán érdekel. Egy tipikus amerikai lányt bedobnak egy angol, kizárólag lányok számára fenntartott bentlakásos iskolába, ahol mindenki tök fura, legalábbis a főszereplő, Poppy szemével nézve, kivéve az igazgatónő irtó dögös fiát, Alex Pettyfert. Pardon, Freddyt. Poppy kezdetben nem érzi jól magát az iskolában és minél hamarabb le akar lépni, ebben a szobatársnői segítenek neki. Az egyetlen esély, ha kicsapatja magát. 

A film tele van csínyekkel és poénos jelenetekkel. Poppy a végére egyrészt igazodik a brit stílushoz, másrészt meg belevisz egy kis amcsi csajosságot (Lásd: Bál) és ez nekem nagyon tetszett. Kicsit megvadítja az iskolát, de közben ő maga pedig angolosabb és jól neveltebb (?) lesz. Ráadásul Emma Robertset nagyon szeretem, remek színésznő és a filmjeit is imádom.
Poppy szobatársnői egytől egyig aranyos, bár kicsit furcsa és bolondos lányok, ez mind megalapoz egy szórakoztató és vicces filmet. Ők az igazi barátok, mert akármi történjék is, kiállnak a barátnőjük mellett és segítik, támogatják mindenben.


Freddy szerepében pedig Alex Pettyfer... Istenem, aki nem kíváncsi a szokásos Férfi főszereplő piedesztálra emelése ömlengésre, az tekerje át a következő részt, ugyanis i-m-á-d-o-m Alex Pettyfert és a filmjeit is. Szerintem a Vadóckában és a Beastlyben néz ki a legjobban, de ez egyéni vélemény a szőke, gimis szívtiprós, szálkás és a barna, borostás és szexi pasi Alexért is oda meg vissza vagyok. Ez a szerep aranyos volt és neki is volt néhány jó poénja, bár szerepelhetett volna többet... Sokkal többet, hiányoltam a képernyőről és a lezárás is lehetett volna egy tipikus, klisés, de tökéletes fiú lekapja a lányt típusú. Na, de a lényeg, itt egy udvarias, romantikus brit srácot alakított, akiben talán vannak rosszfiús és szívtipró vonások is.

Poppy átalakulása
Mindet összevetve egy többször nézős, tipikus csajos tinifilm, amiben szerethető karakterek és vicces jelenetek is helyett kaptak. Emellett ne hanyagoljuk el Alex Pettyfert sem, mert engem személy szerint bármilyen filmre rá lehet venni, amiben ő szerepel. (Magic Mike és A negyedik megnézése a héten.) Szerintem a brit iskolák hangulatát is tök jól megjeleníti, bár még egyben sem jártam, de pont így tudnám elképzelni, néha pedig talán kicsit ki is figurázza az angolok és amerikaiak közti különbséget, ami szintén nagyon tetszett. Az extra szál Poppy anyukájával kapcsolatban pedig adott egy kis pluszt, egy kis mélyebb jelentést a történetnek, mert tekinthetjük Poppyt egy elkényeztetett, amerikai macának is, de én úgy láttam, hogy ő csak egy fiatal lány, aki még évek múltán sem tudja feldolgozni az édesanyja halálát, betölteni az azzal keletkezett űrt és ezekkel az eszközökkel próbálja felhívni magára a figyelmet. Egy pszichológus veszett el bennem.
Remek film, még vagy százszor meg fogom nézni.

5/5*

Kedvenc rész: A bál, az szerintem hatalmas volt.

Kedvenc szereplő: Egyértelműen Poppy
Korhatár: Hivatalosan 12, de nem hiszem, hogy az az egy szem csókocska lelki törést okozna akárkiben, trágárság sincs benne, viszont, lehet, hogy vannak poénok, amiket a fiatalabb korosztály még nem értene.

Kérlek, szavazzatok oldalt, hogy szeretnétek-e még több filmajánlót olvasni, ez kicsit más műfaj, mint a könyvek és remélem, ugyanolyan szívesen olvassátok ezeket is, mint ahogy én írom.

U.i.: Asszem feltaláltam az új piás játékot, ahányszor Kíra írja, hogy imádom, mindenki iszik. Tippek, hány bejegyzés után fetrengene minden olvasóm a földön?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése