Carina Bartsch: Cseresznyepiros Nyár
Nem létezik olyan lány, aki elfelejtené, milyen is volt az első szerelem ezt senki sem tudja jobban, mint Emely. Hét év után találkozik ismét Elyas-szal, a jó megjelenésű, kedves, és világítóan türkizzöld szemű sráccal. Legjobb barátnőjének bátyja, aki már egyszer teljesen összezavarta az életét, és ezeket a sebeket még mindig mélyen magában hordozza. Emely teljes szívéből utálja őt. Sokkal inkább a rejtélyes, e-maileket író Lucára irányítja a figyelmét, aki az érzékeny és romantikus üzeneteivel megérinti a szívét. A két férfi különböző irányba tereli Emelyt, akinek el kell döntenie, melyik közülük, aki megmutatja neki az igazi énjét.
De vajon tényleg beleszerethet valaki egy ismeretlenbe, vagy jár egy második esély az első szerelmednek?
Nem sokat vártam egy olyan könyvtől, aminek az eredeti címe Kirschroter
Sommer. Tudom, menthetetlen vagyok a hülye előítéleteimmel, amit a
német nyelv okoz. Pedig már a Kerstin Gier kisasszony is bebizonyította, hogy
bizony vannak tehetséges német írók, de sajnos a nyelvvel mutatott kölcsönös
utálatunk miatt én ódzkodva nyúlok ilyen könyvekhez. Ezennel arcon csapom magam
egy lámpával, mert egy idióta vagyok. Ez a könyv zseniális, bár még mindig
szívesen mondogatom, hogy Kirschroter Sommer erősen gesztikulálva,
torokhangokkal,agresszívan, de a címtől függetlenül a tartalom megvett magának
teljesen.
