Vadócka

Sziasztok, egy kis infó, aztán a lényeg. Próbálok minél több bejegyzést hozni, de most lefoglal egy kicsit nagyobb méretű top secret dolog is (amiből még nem tudom, lesz-e valami), így sok minden háttérbe szorul, beleértve az olvasást és a filmnézést, de próbálok felzárkózni és van még sok dolog a tarsolyomban. (Egyedi Tag-ek, Top 10 bejegyzések, sorozatkritika, ilyesmik..) Addig is előre is elnézést, ha csak 5 naponta/hetente jelentkezem. A következő könyvkritika anyukám tinikori kedvenc könyve lesz, szóval gondolhatjátok, hogy nem friss megjelenésű, egy nyúzott, besárgult példányt olvasok most, de még nagyon az elején járok, kíváncsi vagyok, nekem hoyg fog tetszeni.



A Los Angelesben élő, tizenhat éves és rettenetesen elkényeztetett Poppy Moore soha nem tudta, hol a határ. Mikor egy fényűző fruskaparti látványosan rosszul sül el, Poppy feldühödött őse áthelyezi a csemetét egy angol nevelőintézetbe, hogy egy kis fegyelmet tanuljon. Poppynak persze esze ágában sincs megjavulni, inkább rágyúr arra, hogy kicsapják. Igen ám, de az angol hidegvérrel megáldott diáklányok és tanárok nem hagyják, hogy egy amerikai hercegnő csak úgy kijátssza őket. Poppy rádöbben, hogy lázadó magatartásával semmire sem megy, így aztán új barátaival és szobatársaival kidolgozza a tökéletes menekülési tervet, aminek aztán az lesz a vége, hogy el sem akar menni…

(Tini)lányoknak szinte kötelező. A plakát miatt kicsit ódzkodtam tőle, mert az alapján eléggé bugyutának tűnt, de végül nagyon örülök, hogy megnéztem, mert ismét bővült a kedvenceim listája. Már tudhatjátok, hogy imádom ezeket a csajos, kicsit limonádé, a fiú megkapja a lányt, a lány megkapja a fiút, cukormázas filmeket. Egyszerűen annyira szórakoztatóak. Ez a rajongás valószínűleg abból ered, hogy lány vagyok és 14 éves, de nem valószínű, hogy valaha kinövöm, addig is, olvashatjátok ezeket a gimis csajos vígjátékok iránt rajongó, csapongó bejegyzéseket.

Több

The DUFF- A film

Bianca épp végzős a középiskolában, amikor rájön, hogy diáktársai DUFF-ként (Designated Ugly Fat Friend, vagyis Ügyeletes Ronda Dagi Barátnő) tekintenek rá népszerű barátnői mellett. A lány élete ettől egy csapásra felborul, és elhatározza, hogy megszabadul a borzalmas címkétől. Bár kedvenc tanára óvatosságra inti, a lány egyelőre búcsút int Toby, a népszerű gitáros iránt érzett szerelmének, hogy a suli szépfiúja, Wesley segítségét kérje a változáshoz. Hogy utolsó éve ne forduljon teljes katasztrófává, Biancának helyre kell állítani önbizalmát, hogy legyőzhesse az iskola könyörtelen beskatulyázóját, Madisont, és emlékeztesse rá diáktársait: nem számít, milyen embernek tűnünk, vagy hogy viselkedünk, mindannyian valaki DUFF-jai vagyunk.

Sokáig halogattam a filmet, mert a könyv nem igazán jött be, de egy unalmas vasárnap délutánon mégiscsak győzött Robbie Amell és úgy gondoltam adok neki egy esélyt. Milyen jól is döntöttem. Leszögezném, hogy a filmnek abszolút semmi köze nincs a könyvhöz és szerintem ez így pont jó volt. Csak a szereplők neve és a DUFF definíciója volt ugyanaz. A könyvben elsősorban azért csalódtam, mert ez a DUFF dolog egy nagyon jó, vicces, gimis könyvnek ad alapot és valahogy a címet adó mozaikszó mégis elsikkadt a többi dolog mellett. Az olvasás után és még most is azon a véleményen voltam/vagyok, hogy a DUFF-nak nem kell komoly témákat feldolgozni, egyszerűen szórakoztatnia, mint ahogy a film is teszi. Elhiszem, hogy a könyvnek így több a mondanivalója, de számomra ez már nem igazán fért bele, mert az előzetes miatt vettem meg a könyvet is és nem azt kaptam, amire számítottam. Szerintem a film változtatásai, a színészek és a poénok nagyon jók, többször is nézhető és aki egy unalmas délutánon egy szórakoztató, talán már kicsit elcsépelt üzenettel rendelkező tinivígjátékra és Robbie Amellre vágyik, az nézze meg a DUFF-ot.

Több

Komal Kant: Mire jó a rosszfiú?

Mi a közös Ashtonban és Lucában? 

A világon semmi. 

Igaz, gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltak, de évek óta szóba sem állnak egymással. Lucából azóta agyontetovált rocker srác lett, aki tesz rá, mit gondolnak róla a menők a suliban, a lányt viszont egyedül a nehezen megszerzett népszerűsége érdekli. Amikor Ashton helye meginog a gimi tápláléklánc csúcsán, dühítő módon Lucára szorul, aki persze egyáltalán nincs oda az ötlettől, hogy kisegítse az elkényeztetett pomponlányt − pláne úgy, hogy a pasiját kell alakítania! De ahogy egyre több időt töltenek együtt, és egyre több régi sérelmet tisztáznak, már nem az a kérdés, hogyan viseljék el egymást, hanem hogyan tartsák távol magukat (na meg a kezüket) a másiktól. 

Talán mégis van bennük valami közös…

Nagy reményekkel álltam neki, az 50. oldalnál még bíztam benne, de ahogy fogytak a lapok, úgy fogyott a lelkesedésem is. Ashy hercegnő a világ legidegesítőbb karaktere. 

A LOL könyveket nagyon szeretem, borítékolható happy end, nem kell rajtuk gondolkodni, rágódni, igazi kikapcsolódást nyújtanak, viccesek, szórakoztatóak, aranyos, néha esetlen szereplőkkel és cuki tinis jelenetekkel vannak felruházva estébé. Na, néhány pont ennél a könyvnél számomra kifogásolható.

Több

Egy gimis történet

Tavi Kata: Ballépések

Szeptember van, és tanévnyitó, Lilla szorongva várja Krisztiánt. Nyár elején elcsattant egy csók, de utána hiába vár folytatásra. Krisztián körül teljes a káosz, a rockistennek kinéző fiú elutasító Lillával és másokkal, sőt, a kosarazásban sem leli örömét.Mi folyik a háttérben? Mit kavar a felbukkanó exbarátnő, Adrienn? Miért állít be Lilla bulijára és miért kezdenek verekedni a srácok?Lilla éli a tánctagozat mindennapjait, de az iskolai órák és fellépések mellett nyitva tartja a szemét. Rájön, hogy Márk és Krisztián ellenséges viszonya mögött apró, múltbeli titkok rejlenek, és szuperkém barátnőivel akcióba lendül, hogy megtudja, mi az igazság.Ám Lillát meg mások figyelik, akik félreértik a fiúkkal folytatott barátságát, és mocskos pletykákat terjesztenek.Vajon mit érez iránta Krisztián? És kit szeret Márk? Lilla keményen küzd, szenvedélyesen táncol, de néha elbukik. Lesz olyan fiú, aki erős karjával átöleli és az Élet nagy táncparkettjén igazi társa lesz?

Azt kell mondjam, hogy gyengébb volt mint az első rész. Hamar végeztem vele, ez betudható annak, hogy olvasmányos és gyorsan lehet haladni vele. Azt, hogy az írónő hónapokra osztja a tanévet zseniálisnak tartom, de szerintem ezt a sztorit bő 60 oldallal rövidebben is le lehetett volna írni.

A borító szép, csak éppen semmi köze a történethez. A sárga szín nekem jobban tetszik, mint a kék, mert feldobja, különleges tőle, de a kosárpályán kívül szerintem nem kapcsolódik a történethez. Krisztián még oké a borítón, de Lilla valahogy nem ilyen, ő vörös hajú és az egész sorozat az ő tánctagozatos életéről szól. Az első rész borítóján mégis a sálába fúrja a fejét, ezen pedig kockul. Na, de ne akadjunk meg a borítón. Elememben vagyok, amúgy is rossz napom volt, beteg is vagyok, úgyhogy egész nap mindenbe belekötök. Nyúzott vagyok és szőrszálhasogató, ami azt hiszem a legjobb, ha könyvkritikát akarok írni.

Több