Egy gimis történet

Tavi Kata: Ballépések

Szeptember van, és tanévnyitó, Lilla szorongva várja Krisztiánt. Nyár elején elcsattant egy csók, de utána hiába vár folytatásra. Krisztián körül teljes a káosz, a rockistennek kinéző fiú elutasító Lillával és másokkal, sőt, a kosarazásban sem leli örömét.Mi folyik a háttérben? Mit kavar a felbukkanó exbarátnő, Adrienn? Miért állít be Lilla bulijára és miért kezdenek verekedni a srácok?Lilla éli a tánctagozat mindennapjait, de az iskolai órák és fellépések mellett nyitva tartja a szemét. Rájön, hogy Márk és Krisztián ellenséges viszonya mögött apró, múltbeli titkok rejlenek, és szuperkém barátnőivel akcióba lendül, hogy megtudja, mi az igazság.Ám Lillát meg mások figyelik, akik félreértik a fiúkkal folytatott barátságát, és mocskos pletykákat terjesztenek.Vajon mit érez iránta Krisztián? És kit szeret Márk? Lilla keményen küzd, szenvedélyesen táncol, de néha elbukik. Lesz olyan fiú, aki erős karjával átöleli és az Élet nagy táncparkettjén igazi társa lesz?

Azt kell mondjam, hogy gyengébb volt mint az első rész. Hamar végeztem vele, ez betudható annak, hogy olvasmányos és gyorsan lehet haladni vele. Azt, hogy az írónő hónapokra osztja a tanévet zseniálisnak tartom, de szerintem ezt a sztorit bő 60 oldallal rövidebben is le lehetett volna írni.

A borító szép, csak éppen semmi köze a történethez. A sárga szín nekem jobban tetszik, mint a kék, mert feldobja, különleges tőle, de a kosárpályán kívül szerintem nem kapcsolódik a történethez. Krisztián még oké a borítón, de Lilla valahogy nem ilyen, ő vörös hajú és az egész sorozat az ő tánctagozatos életéről szól. Az első rész borítóján mégis a sálába fúrja a fejét, ezen pedig kockul. Na, de ne akadjunk meg a borítón. Elememben vagyok, amúgy is rossz napom volt, beteg is vagyok, úgyhogy egész nap mindenbe belekötök. Nyúzott vagyok és szőrszálhasogató, ami azt hiszem a legjobb, ha könyvkritikát akarok írni.

Lillát úgy ahogy még mindig kedveltem, tudok azonosulni vele, hiszen nekem is hasonló a mentalitásom és gyógyszerész az anyám. Maga a történet nem rossz, hiszen mindig kell egy gimis történet a polcra, de vannak benne kisebb-nagyobb gubancok. A legjobban Krisztiánon húztam fel magam, de még korán van kiakadni.

A suliban zajlik az élet, újra elkezdődik minden. Kicsit fájlaltam, hogy Márkból olyan keveset kaptunk, mert ha őszintének kell lennem, akkor én Márkot választanám, nem Krisztiánt. Márk néha be kell vallani kicsit távolságtartó, de számomra sokkal megbízhatóbb. Krisztián.. Nem tudom, mit kezdjek vele.  Az első részben még kedveltem is, ebben a részben a szívatásoknál volt a legszimpatikusabb, amit ugye Márkkal hajtottak végre. Nekem nem kéne ilyen pasi. Határozatlan volt, döntésképtelen, magát sajnáltatta, bunkózott.. Mint egy rossz emo. Az sem teljesen világos számomra, hogy Lilla miért van beleesve Krisztiánba, bár lehet csak régen olvastam az első részt. Mindenesetre még mindig világosabb, Lilla miért szereti Krisztiánt, mint az, hogy Reni annó miért szerette Cortezt (az ’azért mert milyen kúl’ nem válasz).

Krisztiánról csak ennyit, én Lilla helyében még hagytam volna, had szenvedjen kicsit, bár én nem vagyok szerelmes Krisztiánba, tehát én nyugodtan kiherélhettem volna minden ’ballépése’ miatt. Lilla barátnői még mindig szimpatikusak, bár Jázmin az ominózus incidens után már kicsit zavart, Kristófot meg csak jobban megkedveltem. A három barátnő közül Flórát bírom legjobban, Gréta még nem igazán kapott szerepet, hátha majd a harmadik részben jobban megismerhetjük. Adrit utáltam, de ez az egész ügy Márkkal és Krisztiánnal számomra kicsit mondvacsináltnak tűnik, meg az is bűzlik kicsit, hogy Krisztián és Adri az általánosban jártak, mert tudom, hogy van ilyen persze, bár én nem vagyok a híve ezeknek a nagy általános iskolai ’járásoknak’. Nekem valahogy olyan divat dolognak tűnik, de mindegy. Viszont az már elég szembetűnő volt számomra, hogy valaki az ált. sulis pasija miatt ennyire teperjen/kavarjon és ilyen féltékenységi jeleneteket rendezzen. Jó, Kíra elég már az akadékoskodásból, mert már saját magad is untatod.. Szerinted már a nap is rossz helyen kel? Viszont az egész gimis hangulatát még mindig imádom és nekem Ervin (Ugye így hívták?) is szimpatikus volt. Na őt is szívesebben választottam volna Krisztián helyett Csak szegénynek olyan hülye neve van..

Nagyon tetszett, hogy itt már több szerepet kapott a tánc, mint az első részben. Mindent összevetve ez a rész csupa ballépés volt, de a címe is erről árulkodik. Meg fogom venni a következő részt is, mert támogatjuk a magyar írókat érdekel, mi fog történni. De sajnos erre a részre csak 3,5 csillagot tudok adni, de remélem a következőre már adhatok 4,5-öt is. És csak szerintem durván hatásvadász a fülszöveg??

5/3.5*

Kedvcsináló idézetek:

"És amilyen rendesek a barátaim, mindenkitől kaptam egy-egy búcsúmondatot. 

Jázmin kedvesen, a vállamat simogatva a következőt kérdezte: 

– Milyen gyümölcsöt vigyek majd a kórházba? Ha netán pocsék lenne a kaja. 

Ákos vigyorogva látott el a jó tanácsával: 

– Van egy tuti jó túlélési tippem neked: legközelebb hallgass rám! Ha lesz legközelebb. 

Gréta alig bírta visszatartani a nevetést beszéd közben: 

– Ne aggódj, meg fogják bocsátani. Az a pár év hamar elröppen! 

Kristóf csak ennyit mondott: 

– Amikor meglátod őket, fuss, Forrest, fuss! 

A genyó! Egyszer még visszakapja ezt! Halálra fogom cikizni, mert túl sokszor látta a Forrest Gumpot. Még akkor is, ha én is szeretem. 

Flóra komolyságot erőltetett magára: 

– Ne izgulj, ők is tudják, hogy az emberölés bűncselekmény! 

Utolsónak Levi maradt, akinek az arca rezzenéstelen volt, de természetesen ő is remekül felmérte az esélyeimet. 

– Bízz a számokban! Statisztikailag kicsi az esélye, hogy a szüleid jelenlétében fognak kinyírni."

Most csak egy idézetet hoztam, de az hosszú.