12/31/2015

Búcsú

Sziasztok! Nem, nem értettetek semmit félre, most elbúcsúzom tőletek és a blogtól is. Igazság szerint körülbelül egy éve még lelkesen vágtam bele és érdekelt is a blogolás, de azóta sok minden megváltozott. Egyre kevesebb az időm és a blogolás, mint hobbi idő közben még egy plusz feladattá vált és észrevettem magamon, hogy olvasás közben is csak az jár a fejemben, hogy milyen bejegyzést kéne erről írni. Olvasni továbbra is szeretek, de a blogba, ha lehet így fogalmaznom, belefáradtam/beleuntam. Tudom, hogy ez nem fair az olvasóimmal szemben, de azt hiszem, ha én nem élvezem, amit csinálok, az megmutatkozik a bejegyzéseken is. Emellett rájöttem arra is, hogy a blogolás nekem nem töltheti ki az életemet, mint a nagy könyves bloggereknél, hiszen teljesen más könyvektől független ambícióim vannak, amik mellett már nem fér meg egy ilyen "munka". Az ember sokat tud változni, főleg az én korosztályomban, én sem vagyok már ugyanaz, mint egy éve és ezt annak lehet betudni, hogy most, hogy középiskolába kerültem és elkezdtem valóra váltani az igazi álmaimat, ha lehet így fogalmaznom, a blog már nem foglalkoztat annyira, hiszen már megvan a lehetőségem arra koncentrálni és azt csinálni, amire egy éve még csak vágytam. :)

Ezennel a Pastel Blue and Chocolate Cake blog bezárja kapuit. Köszönöm, hogy ilyen sokáig követtétek a posztjaimat, nem tűnök azért teljesen el, ugyanis tervezek a csereévemről egy blogot, ami bár inkább saját magamnak és az ismerőseimnek fog szólni, lehet hogy titeket is érdekelni fog és emellett molyon is tudjátok követni az értékeléseimet, mert ott még mindig fogok könyveket értékelni, csak nem teljesen ilyen formában. :)


U.i.: A blogot nem törlöm, nem szeretném, ha egy évi munkám csak úgy nyomtalanul eltűnne, szóval bármikor vissza tudjátok olvasni a bejegyzésemet, és ki tudja, lehet, hogy egyszer még újra jelentkezem. :)




A. O. Esther: Gombnyomásra trilógia

Eredeti cím: Gombnyomásra
Kiadó: Decens Magazin Média
Ár: 3990 Ft
Stílus: disztópia, romantikus

A 19 éves Mia Milton élete fenekestül felfordul, amikor álmában megjelenik dr. Cohen, a halott tudós szelleme, és arra kéri, segítsen befejezni a munkáját, amely egy gombnyomásra megváltoztatja majd a világot… 2222-ben járunk, Manipura városában. A Föld igencsak megváltozott. A húsz évvel korábbi Dimenzióváltás óta ugyanis látják az emberek egymás auráját, így nem titok többé, ki milyen ember… A „jók” megalopoliszokba gyűlnek és energiafalakkal veszik körül magukat, a „rosszakat” pedig száműzik a vadonba. A fal egyik oldalán tengernyi luxus, csúcstechnológia és mesés körülmények, míg a másik oldalán középkori viszonyok és véres harcok várnak a túlélőkre, kit hova sorol az élet. Mia tisztában van azzal, mit kockáztat, amikor sírt rabol és betörést követ el. Menekülnie kell hát a rengetegbe, holott ártatlan. A sors Liam Blackwood, a fejvadász karjába sodorja, aki zsigerből gyűlöli a manipuraiakat, ráadásul súlyos adósság nyomja a vállát bajba került öccse, Russel miatt. Ruby és Stella két fiatal lány, akik a vadonban, a Hobbs-birtokon élnek. Minden álmuk az, hogy szerencsét próbáljanak a csillogó nagyvárosban, ezért munkát vállalnak, ám hamar rájönnek, hogy a mesés aurák fénye súlyos titkokat rejt. A vadonban eközben gyilkos mutánsok szedik az áldozataikat, akiket mesterségesen tenyésztett ki a katonaság a népesség-szabályozásra. Dylan, Mason és Liam gyerekkori jó barátok, akik a Hobbs-birtokon élők biztonságát vigyázzák, ám ők sem számítanak a lavinára, amit a Milton-lány kutatása eredményez. A halálesetek sorra követik egymást, és Mia egyre mélyebbre merül a kinti, véres világban. Öl vagy megölik – ez a két lehetőség áll előtte, miközben a lánynak a saját, fojtogatóan sötét múltjával is meg kell küzdenie… Hőseink útjai ezúttal két, egymástól merőben különböző világba vezetnek, sok-sok izgalommal, könnyed romantikával és forró erotikával fűszerezve. Készen állsz Te is a nagy utazásra?







Először a trilógia minden részéről külön szerettem volna írni, de olyan gyorsan faltam a három részt egymás után, hogy mikor oda jutottam, hogy írok róla, akkor már nem tudtam egymástól elkülöníteni a könyveket, hiszen mindhárom rész elolvasásával már az egész történetet a szemem előtt láttam. A fent látható borító és fülszöveg az első részé, a másik két rész borítóit majd a bejegyzésen belül beszúrom valahová.
Nos, az Elveszett lelkek nagyon tetszett, a Frigg rokkáját imádtam, ezt már szavakba sem tudom önteni, kétségtelenül, a Gombnyomásra trilógia lett az eddigi nagy kedvencem az írónőtől. Nehéz is összeszedni a gondolataimat, annyira szeretem.


12/19/2015

A. O. Esther: Elveszett lelkek (Összetört glóriák 1.)


Eredeti cím: Elveszett lelkek
Kiadó: Decens Magazin Média
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 460
Ár: 3990 Ft
Stílus: fantasy, romantikus

Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben? Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mint az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem – de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát? Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora – szövetségesei sorait erősítve – teszi a dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel létezésének értelme. Két össze nem illő lélek – és egy elkerülhetetlen találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot…

Most, a téli szünet előtt fejeztem be. Az utóbbi időben nem igazán jutott idő erre a hobbimra és más dolgok kötötték le a figyelmemet, de már nagyon szerettem volna újra a kezembe venni egy könyvet és úgy döntöttem, folytatom, mert októberben kezdtem még el, de sajnos közbejött a suli és még sok más és mikor félhullán estem haza minden délután már nem volt sem időm sem energiám olvasni. De a jég megtört szerdán és két nap alatt ki is végeztem a hátralévő 300 oldalt és imádtam. Már a Frigg Rokkája értékelésemben is említettem, milyen nagy rajongója vagyok az írónőnek és ez most sem változott, de ne haladjunk annyira előre.

Ilyen lehet Sophiel
Forrás: az írónő Pinterest oldala

Nagyon nagy reményeket fűztem hozzá, mivel már a fülszöveg is megtetszett és tudom, hogy milyen jó történeteket alkot A. O. Esther, mivel már korábban is olvastam tőle. Az eleje nagyon izgalmas volt, rögtön egy akcióba csöppenünk bele, majd ez egy kicsit alábbhagy, de még akkor sem unalmas. Mikor az erdőlakókról olvashattam az egyszerűen elvarázsolt, bár azokban a részekben nem sok minden történt, mégis varázslatosak voltak. Az ételek, az italok, az illatok, a ruhák... Olyan érzékletesen vannak leírva, hogy éreztem, kóstoltam és viseltem is őket, pedig csak egy kinyúlt melegítőben olvastam a kanapén. A kedvenc részeim mégis - hmm, kitaláljátok? - az Elijahval kapcsolatos részek voltak.



Sophiel egy jó női karakter volt, de nem igazán tudtam vele azonosulni. Az én ízlésemnek már túlságosan naiv és 'jó', nem elég karakán. A végletekig hisz a jóságban, de szerintem pont ez a gyengéje. Mivel angyal, így fizikailag erős, de lelkileg nem eléggé. Tudom, hogy ilyennek kell lennie, hiszem egy mennyországból leszalajtott angyal nem lehet rögtön badass amazon, mégis reménykedem benne, hogy a továbbiakban kicsit megváltozik és erősödik a jelleme.
Elijah egy no comment, kész, nekem végem lett. *bárgyún vigyorog* A hárememben előkelő helyet foglalnak el a rossz angyalok és Elijah sem hazudtolta meg a fajtáját. Nem is tudok mit írni róla, de ismertek engem, ha egy férfi karakterre azt mondom, hogy no comment, akkor az egyértelműen azt jelenti, hogy olvasd, ismerd, szeresd!

Elijah
Forrás: moly.hu
Elijah és Sophiel egy jó párost alkot (Jobbak lennének, hogyha Sophiel badassebb lenne, de még bízom benne, hogy majd a többi könyvben..) Nagyra értékelem A. O. Esther könyveiben, hogy nincs tele nyálas kínlódással, a legtöbb ilyen témájú könyv 90%-át kitölti a romantikus szenvedés, de ezekben a történetekben nem vergődnek sokáig, mégsem nevezhető instant szerelemnek, mert látjuk a kapcsolat kialakulását, csak nem szenvedünk sok száz oldalon vagy egész könyveken keresztül keresztül. Ezek a szereplők általában tisztában vannak vele, hogy kit akarnak és ezt meg is mondják, nem vergődnek, ezért mély tiszteletem az írónőnek.

Összességében nagyon tetszett ez a könyv is és abszolút rajongója vagyok az A. O. Esther regényeknek. Bár még mindig a Frigg Rokkája a nagy kedvencem, azért  a könyvespolcomon ez is a kedvences polcrészen kapott helyet, mert egyszerre izgalmas, akciódús, romantikus, varázslatos és tele van mitológiával, ami nekem a gyengém.



4,5* - Én most 4,5 csillagot adtam erre. Sokat gondolkodtam mennyit adjak, mert egy egész csillagot nem akartam levonni az angyallányunk naivitása miatt, de azért na, Sophiel néha tényleg túlfeszítette a húrt "jóságban".