Sziasztok! Nagyjából már elrendeztem magamban az egész Mikor blogoljak? dolgot, egyelőre úgy tervezem, hogy minden vasárnap lenne bejegyzés és ha jobban össze tudom rakni a napirendemet és megszokom a hajnalban kelést akkor visszatérhetünk a heti kettőre. Ez most nekem is egy új helyzet, eddig egész jól veszem az akadályokat, de nagyon fárasztó az utazás meg a tanulás is, de megígérem, hogy nem foglak elhanyagolni benneteket. Meg is érkeztem egy könyvértékeléssel, délután pedig megkísérelek olvasni és nem elaludni közben.
Eredeti cím: How I Live Now
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 224
Ár: 2790 Ft
Stílus: disztópia
„Elizabeth a nevem, de senki sem szólít így. Mikor megszülettem, és az apám rám nézett, biztos arra gondolt, hogy olyan méltóságteljes, szomorú képem van, mint egy középkori királynőnek vagy egy halottnak. Később kiderült, hogy átlagos vagyok, nincs bennem semmi különös. Még az életem is tök átlagos volt eddig. Ez egy Daisy élete, nem egy Elizabethé.”
„Azon a nyáron, amikor elmentem Angliába az unokatestvéreimhez, minden megváltozott. Valamennyire a háború miatt is, hisz az állítólag nagyon sok mindent felborított, de mivel nem sokra emlékszem a háború előtti életből, az nem is igazán fontos most ebben a könyvben.”
„Leginkább Edmond miatt változott meg minden körülöttem. Elmondom, mi történt. Itt és most – az én könyvemben.”
Daisyt, míg apja rémes, új felesége gyereket vár, lepasszolják nyaralni a vidéki rokonokhoz. Egyik ámulatból a másikba esik: sosem hitte volna, hogy vannak tizennégy éves srácok, akik cigiznek, autót vezetnek, és egyáltalán: olyan szabadok, mint bármelyik felnőtt. Daisyt elvarázsolja a szabad élet, na meg az unokatestvére, Edmond. Főleg az után, hogy felügyelet nélkül maradnak, mert kitört a háború. A háború, amelynek méreteit és súlyát képtelenek felfogni egészen addig, amíg be nem kopogtat hozzájuk egy rokonszenvesnek távolról sem nevezhető alak személyében…
