Vadócka

Sziasztok, egy kis infó, aztán a lényeg. Próbálok minél több bejegyzést hozni, de most lefoglal egy kicsit nagyobb méretű top secret dolog is (amiből még nem tudom, lesz-e valami), így sok minden háttérbe szorul, beleértve az olvasást és a filmnézést, de próbálok felzárkózni és van még sok dolog a tarsolyomban. (Egyedi Tag-ek, Top 10 bejegyzések, sorozatkritika, ilyesmik..) Addig is előre is elnézést, ha csak 5 naponta/hetente jelentkezem. A következő könyvkritika anyukám tinikori kedvenc könyve lesz, szóval gondolhatjátok, hogy nem friss megjelenésű, egy nyúzott, besárgult példányt olvasok most, de még nagyon az elején járok, kíváncsi vagyok, nekem hoyg fog tetszeni.



A Los Angelesben élő, tizenhat éves és rettenetesen elkényeztetett Poppy Moore soha nem tudta, hol a határ. Mikor egy fényűző fruskaparti látványosan rosszul sül el, Poppy feldühödött őse áthelyezi a csemetét egy angol nevelőintézetbe, hogy egy kis fegyelmet tanuljon. Poppynak persze esze ágában sincs megjavulni, inkább rágyúr arra, hogy kicsapják. Igen ám, de az angol hidegvérrel megáldott diáklányok és tanárok nem hagyják, hogy egy amerikai hercegnő csak úgy kijátssza őket. Poppy rádöbben, hogy lázadó magatartásával semmire sem megy, így aztán új barátaival és szobatársaival kidolgozza a tökéletes menekülési tervet, aminek aztán az lesz a vége, hogy el sem akar menni…

(Tini)lányoknak szinte kötelező. A plakát miatt kicsit ódzkodtam tőle, mert az alapján eléggé bugyutának tűnt, de végül nagyon örülök, hogy megnéztem, mert ismét bővült a kedvenceim listája. Már tudhatjátok, hogy imádom ezeket a csajos, kicsit limonádé, a fiú megkapja a lányt, a lány megkapja a fiút, cukormázas filmeket. Egyszerűen annyira szórakoztatóak. Ez a rajongás valószínűleg abból ered, hogy lány vagyok és 14 éves, de nem valószínű, hogy valaha kinövöm, addig is, olvashatjátok ezeket a gimis csajos vígjátékok iránt rajongó, csapongó bejegyzéseket.

Több

The DUFF- A film

Bianca épp végzős a középiskolában, amikor rájön, hogy diáktársai DUFF-ként (Designated Ugly Fat Friend, vagyis Ügyeletes Ronda Dagi Barátnő) tekintenek rá népszerű barátnői mellett. A lány élete ettől egy csapásra felborul, és elhatározza, hogy megszabadul a borzalmas címkétől. Bár kedvenc tanára óvatosságra inti, a lány egyelőre búcsút int Toby, a népszerű gitáros iránt érzett szerelmének, hogy a suli szépfiúja, Wesley segítségét kérje a változáshoz. Hogy utolsó éve ne forduljon teljes katasztrófává, Biancának helyre kell állítani önbizalmát, hogy legyőzhesse az iskola könyörtelen beskatulyázóját, Madisont, és emlékeztesse rá diáktársait: nem számít, milyen embernek tűnünk, vagy hogy viselkedünk, mindannyian valaki DUFF-jai vagyunk.

Sokáig halogattam a filmet, mert a könyv nem igazán jött be, de egy unalmas vasárnap délutánon mégiscsak győzött Robbie Amell és úgy gondoltam adok neki egy esélyt. Milyen jól is döntöttem. Leszögezném, hogy a filmnek abszolút semmi köze nincs a könyvhöz és szerintem ez így pont jó volt. Csak a szereplők neve és a DUFF definíciója volt ugyanaz. A könyvben elsősorban azért csalódtam, mert ez a DUFF dolog egy nagyon jó, vicces, gimis könyvnek ad alapot és valahogy a címet adó mozaikszó mégis elsikkadt a többi dolog mellett. Az olvasás után és még most is azon a véleményen voltam/vagyok, hogy a DUFF-nak nem kell komoly témákat feldolgozni, egyszerűen szórakoztatnia, mint ahogy a film is teszi. Elhiszem, hogy a könyvnek így több a mondanivalója, de számomra ez már nem igazán fért bele, mert az előzetes miatt vettem meg a könyvet is és nem azt kaptam, amire számítottam. Szerintem a film változtatásai, a színészek és a poénok nagyon jók, többször is nézhető és aki egy unalmas délutánon egy szórakoztató, talán már kicsit elcsépelt üzenettel rendelkező tinivígjátékra és Robbie Amellre vágyik, az nézze meg a DUFF-ot.

Több