Sziasztok, ma a Trónok harca értékelést hoztam el nektek, amihez szerintem hitelesen választottam a címet, mert lényegesen túlszárnyalja a megadott értéket a bruttó 920 oldalával, ezért is olvastam több, mint egy hónapig. De befejeztem, és nem mostanában akarom elkezdeni a folytatást, mert ez így tömény volt, úgyhogy megsokszorozódnak az oldalon a Könyv értékelések, ha minden úgy alakul, ahogy tervezem.
A Trónok harca lebilincselő fantasy, amely klasszikus lovagkirályságot tár az olvasó elé: Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon uralkodik hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg. Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel. Martin legnagyobb erőssége hogy meg tudja újítani, élettel tölti fel azt a műfajt, amit a sok populáris Tolkien-imitáció évtizedeken át klisék sorozatába fojtva ismételgetett. A jég és tűz dalának első kötete egy világteremtő fantasy eposz nagyszabású felütése.
 |
| Ezt a kényelmetlen széket akarja mindenki |
Te jóságos atya ég! Hol is kezdjek hozzá? A Trónok harca és úgy az egész Tűz és Jég dala regényfolyam olyan, mint egy fucking szappanopera. Nem tudom felvázolni anyának egyhuzamban a történetet, mert órákig beszélhetnék és ezt imádom. Én nem is nevezném történetnek, annyira hiteles, hogyha azt mondjuk rá, hogy történet, akkor azzal lealacsonyítjuk mert egy történetnek, úgy általában, van vége vagy számítasz rá, mi lesz a vége, de itt.. Ha a hatalomért küzdő emberek meghalnak majd küzdenek tovább a gyerekeik, nem beszélve a másokról, szóval sosem lesz vége. Először a sorozat első évadát láttam, azután olvastam el a regényt, mert bevallom hősiesen, mikor a könyvet először a kezembe vettem korábban le is tettem hamar, mert egyszerűen nem bírtam összerakni a dolgokat, így meg, hogy tudtam kb. miről van szó valahogy könnyebben ment.
