Bizony, minden fantasy rajongó életében eljön a pillanat, mikor besokall és azt mondja, nekem ebből elég, mindennapi történeteket akarok bukott angyalok, vámpírok és minden egyéb superhero medvedisznóember nélkül. dorothy_emerald után szabadon Ez a bejegyzés pontosan az, amit a cím is sugall. Most összeállítottam a top 10 fantasy mentes időkre könyvemet. Figyelmeztetek mindenkit, hogy mivel nagy romantikarajongó vagyok, így a könyveim úgy általában tartalmaznak szerelmi szálat és ha ezekből kilopom a fantasy szálat, akkor a nyál rész megkétszereződik, persze van kivétel is a listában, de a románckerülőknek nem feltétlenül ez a megfelelő összeállítás.
Vagy épp bármelyik Cecelia Ahern. Az írónő könyvei, legalábbis azok, amelyeket eddig olvastam Nagy Britanniában játszódtak, nem kifejezetten YA-k, de simán olvashatják fiatalok is. Laza, romantikus regények, amiket elolvasgatunk néhány tavaszi délutánon az udvaron napozva. Nem világrengető művek, de nem is ezt várjuk tőlük, szerintem a szerzőnek elég sajátos stílusa van és eddig tetszettek a művei, ráadásul olyan gyönyörű a borítójuk is. Hamisítatlan női limonádékönyvek természetfeletti erők nélkül. Az Ahol a szivárvány véget érről már írtam egy bejegyzést, amit ITT olvashattok.
2) John Green-Csillagainkban a hiba
Ez már nem annyira könnyed, mint az előző, de ahhoz képest, hogy a fő téma a rák könnyen emészthető. Szarkasztikus és helyenként vicces is, a főszereplők, Augustus és Hazel határozottan szembeköpik a sorsukat és büszkén hirdetik az üzenetet, hogy az ember akkor is dönthet valamiképp a sorsáról, ha épp haldoklik és ugyanúgy boldog is lehet. Szép szerelmi történet, remek írásmód és sajátos üzenetek és határozottan vérfarkasmentes.
3) Mary Ann Shaffer és Annie Barrows- Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Szenvedélyes törirajongóknak kötelező. Egy levélregény, ami 1946-ban, a második világháború idején játszódik és a csatorna-szigeteki Guernsey-ről, vagyis inkább az ott élő emberekről szól. Keserédes, de határozottan szórakoztató. Azt hiszem hűen bemutatja az időszakot, amiről szól, nem mondhatom biztosra, ugyanis én cirka 55 évvel a regény történetének ideje után születtem, de én elhiszem, hogy valóban ilyen volt. Borzalmas és szívszorító, de az emberek mindig találnak maguknak valamit, amin szórakozhatnak, például a társaság megalakulásának története, amin azóta is állandóan nevetek, ha eszembe jut.