A következő címkéjű bejegyzések mutatása: paranormális. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: paranormális. Összes bejegyzés megjelenítése

9/03/2015

Rachel Hawkins: Démonüveg




Sziasztok! Bocsi a rövid bejegyzésért, de ismét a nehéz beszélni arról, amit imádsz szindróma áll fent és szeretném mondani, hogy sajnálom, de most, hogy elkezdődött a suli és már gimibe járok sokkal nehezebb időt szorítani a könyvekre, ezért előfordulhat, hogy hetente csak egy bejegyzést hozok.

Eredeti cím: Demonglass
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 304
Ár: 2999
Stílus: ifjúsági, romantikus, urban fantasy

Sophie Mercer azt hiszi magáról, hogy boszorkány, és ezért került be a Hex Hallba, a kiskorú prodigiumok (vagyis boszorkányok, alakváltók és tündérek) javítóintézetébe, de rájön a családi titokra, és arra, hogy Archer Cross, aki iránt gyöngéd érzelmeket táplál, A Szem ügynöke. Azé a csoportosulásé, aminek egyetlen célja, hogy a prodigiumokat eltöröljék a föld színéről.
Kiderül az is, hogy Sophie a világon élő két démon egyike – a másik démon az apja. De ami még ennél is rosszabb, hogy olyan varázserő birtokába került, ami életveszéllyel fenyegeti a szeretteit. Ezért úgy dönt, hogy Londonba megy, és aláveti magát a Megfosztásnak, annak a veszélyes rituálénak, ami során vagy a varázserejét veszti el örökre, vagy az életét.
De amikor Angliába érkezik, megdöbbentő felfedezést tesz. Kiderül, hogy az új lakótársai is démonok. Valaki démonokat ébreszt, méghozzá azzal a hátsószándékkal, hogy felhasználja az erejüket – és nem biztos, hogy jó célokra. Eközben A Szem Archer Cross segítségével tovább vadászik Sophie-ra, de Sophie már nem érez a fiú iránt semmit. Vagy mégis?

5/29/2015

Egy könyv, amiben mágia/varázslás van






Sziasztok, itt vagyok a Méreghercegnő értékelésemmel és wow, 13 feliratkozó. Lehet, hogy a milliós nézettséggel rendelkező blogoknak semmi, de nekem sokat jelent, hogy van érdeklődés azután, amit én ilyen örömmel csinálok. 14 éves pályafutásom legszörnyűbb hetén is megmosolyogtatott ez a tény.

Kresley Cole: Méreghercegnő (Arkánum krónikák 1.)



A tizenhat éves Evangeline „Evie” Greene irigylésre méltó életet él – mígnem rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy apokaliptikus esemény megtizedeli louisianai szülővárosának lakosságát, megölve mindenkit, akit szeret, Evie rájön, hogy a hallucinációk voltaképpen a jövőre vonatkozó látomások voltak – amelyek továbbra sem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól. De egyedül egyikre sem képes.
A meglehetősen hosszú bűnlajstrommal rendelkező Jack, a maga komisz vigyorával és kirívó viselkedésével, nem olyan fiú, akivel Evie barátkozni szokott. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack most mégis vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül a fiúban, de vajon képes lesz neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort?  Kiben bízhat Evie?



Hűha! Wow! és társai. Nehéz lesz összeszedett értékelést írni valamiről, ami ennyire nagyon tetszett, de, mint mindig, én megpróbálom. Mikor megvettem már kedvencgyanús volt. A fülszöveg, a borító és az értékelések nagyon jókat ígértek és szerintem nem lepődtök meg, ha azt mondom, mindezt túl is szárnyalta.

Szeretem a posztapokaliptikus könyveket és az urban fantasykat is, ezért nálam ez az egész telitalálat. Mind tudjuk, hogy ebben a két műfajban már nagyon nehéz újat alkotni, szinte lehetetlen, mert az alap vámpír-angyal-vérfarkas háromszög már nagyon régen lerágott csont. Nagyon nehéz manapság ennyi regény közt valami olyan világot felépíteni, fajt létrehozni, hogy ne mondják rá, hogy sablonos. Kresley Cole-nak sikerült és ez egy hatalmas piros pont neki.

3/03/2015

Egy könyv, melynek szereplői nem emberek







Sziasztok! Ma elhoztam nektek a Poszeidón értékelésemet is. Hááát, vegyes érzelmeim voltak vele kapcsolatban. És készül egy különleges blogger összefogással létrejött projekt is, ami remélhetőleg tetszeni fog Nektek, már ha annyira szeretitek Shakespeare-t, mint én, de erről egyelőre ennyit, majd áprilisban megtudjátok.

Anna Banks: Poszeidón (Szirénia öröksége 1.)





Emma barátnőjével, Cloe-val nyaral a tengerparton, amikor egy aprócska baleset során megismerkedik a jóképű Galénnal. Ez a találkozás valóban a véletlen műve? Emmának nincs lehetősége ezt kideríteni, mert egy tragédia beárnyékolja ottlétüket. A lány, miután hazatér, nem képes egykönnyen túltenni magát a traumán. Ekkor váratlanul ismét fölbukkan az ibolyakék szemű idegen. Galén, a szirén herceg a szárazföldön kutat egy lány után, akiről azt hallotta, hogy talán ő az utolsó élő szirén, aki egyesítheti a tenger mélyén élő két uralkodóházat. Bár erőteljes kötődésük azonnal érezhető, Galén még sincs teljesen meggyőződve róla, hogy Emma az, akit keres. Végül a sok bizonyíték meggyőzi, hogy csakis Emma és különleges képessége mentheti meg a herceg országát. Galénnak szüksége van a lány segítségére – bármilyen kockázattal jár is. Vajon képes lesz Emma beváltani a hozzá fűzött reményeket? És vajon összefonódhat két ennyire különböző világ?

Spoilermorzsákat tartalmazhat!

Amint megláttam már tudtam, hogy nekem kell. Nekem, akinek a kedvenc disney filmje a Kis hableány, nekem, aki imád úszni, imádja a tengert és kiskorában hableány szeretett volna lenni, de a hableány melót passzolta a könyvmolyságért. A borító és a cím is sok reménnyel kecsegtetett és ezeknek egy részét be is váltotta. A történetet már előre imádtam. Végre egy szirénes könyv! Az elején az események sorát beindító tragédia meglepett, de tetszett, mert váratlan volt. A történet a maga kis medrében folydogál, de én hiányoltam az akciót, az izgalmat, többet meg akartam tudni a szirénekről és valami fordulatra is szükség lett volna.