Rachel Hawkins: Démonüveg

Sziasztok! Bocsi a rövid bejegyzésért, de ismét a nehéz beszélni arról, amit imádsz szindróma áll fent és szeretném mondani, hogy sajnálom, de most, hogy elkezdődött a suli és már gimibe járok sokkal nehezebb időt szorítani a könyvekre, ezért előfordulhat, hogy hetente csak egy bejegyzést hozok.

Eredeti cím: Demonglass
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 304
Ár: 2999
Stílus: ifjúsági, romantikus, urban fantasy

Sophie Mercer azt hiszi magáról, hogy boszorkány, és ezért került be a Hex Hallba, a kiskorú prodigiumok (vagyis boszorkányok, alakváltók és tündérek) javítóintézetébe, de rájön a családi titokra, és arra, hogy Archer Cross, aki iránt gyöngéd érzelmeket táplál, A Szem ügynöke. Azé a csoportosulásé, aminek egyetlen célja, hogy a prodigiumokat eltöröljék a föld színéről.

Kiderül az is, hogy Sophie a világon élő két démon egyike – a másik démon az apja. De ami még ennél is rosszabb, hogy olyan varázserő birtokába került, ami életveszéllyel fenyegeti a szeretteit. Ezért úgy dönt, hogy Londonba megy, és aláveti magát a Megfosztásnak, annak a veszélyes rituálénak, ami során vagy a varázserejét veszti el örökre, vagy az életét.

De amikor Angliába érkezik, megdöbbentő felfedezést tesz. Kiderül, hogy az új lakótársai is démonok. Valaki démonokat ébreszt, méghozzá azzal a hátsószándékkal, hogy felhasználja az erejüket – és nem biztos, hogy jó célokra. Eközben A Szem Archer Cross segítségével tovább vadászik Sophie-ra, de Sophie már nem érez a fiú iránt semmit. Vagy mégis?

Ez a rész valamiért sokkal jobban tetszett, mint az első. Akciódúsabb volt és úgy érzem, hogy Hawkins végre megtalálta azt a vonalat, amin haladhat tovább, bár kevesebb Archert kaptunk. Volt néhány negatív dolog is, de ne szaladjunk annyira előre. Imádtam!

"– Akkor miért voltál vele?
– Ő volt a célszemélyem.
– Ki állított rá, A Szem?
– Nem, a kiscserkészek. A boszorkányrandis jelvényt nem kaptam meg.
– De van legalább három „A hét rohadéka”-kitűződ, ami nem kis teljesítmény."

Történetünk Sophie nyarával folytatódik, amit a Hex Halltól távol, Angliában tölt az apjával és a tanáccsal. Egyre több furcsa dolog történik, néhány kérdésre választ találunk, de ismét felmerül egy csomó, szóval mi, olvasók nem vagyunk előrébb. Míg a Hex Hall egy laza, romantikus, vicces boszorkányos bevezetőkötet volt, ez már a kőkemény eksön. Többet megtudunk a démonokról és úgy unblock a természetfeletti lények történelméről is. Engem meglepett, hogy a végén ki lett a gonosz karakter, de erről nem fogok részletesen beszélni, mert az értékeléseimet hagyom a spoilermentes mederben.

Sophie szarkazmusa ebben a részben is virágzik, imádom a csajt. Gyakran hangosan felnevettem a beszólásokon, Archer pedig még mindig a nagydumás, de belül romantikus rosszfiú, akit nem lehet megunni. És kérlek szépen, itt jön az a rész, hogy WTF? Szerelmi háromszöget érzek a levegőben? Miért? Egyrészt, eddig ennek nem volt semmilyen jele, de most minek... Utálom a szerelmi háromszöget! Ha marad is, remélem nem erősödik meg annyira, hogy a harmadik rész akciódús fantasy helyett szerelmi szappanopera legyen. Egyébként meg Team Archer.

"A várakozás az élet megrontója…"

Az újonnan érkezett szereplők közül Nicket és Daisyt találtam a legérdekesebbnek. Először ellenszenvesek voltak, de a végére megsajnáltam őket és még jobban haragudtam a főgonoszra. Jenna pedig Jenna. Aranyos, cuki vámpírlány, a cselekményt ugyan nem mozdítja előre sokkal, de segít megtartani a regény gimis feelingjét.

Szóval az első résznél jóval ütősebb, izgalmas, szarkasztikus sztorit kaptunk egy csipetnyi románccal. Ezzel a második kötettel új kedvenc sorozatot avattam, remélem mihamarabb kijön a folytatás, mert a függővég az gyilkos. Értetlenül állok a dolog előtt, ugyanis Sophiet valamivel badassebbnek ismertem meg. Mi az, hogy úgy sétált el, mint valami gondtalan nyugdíjas a virágozó kertben, holott körülötte... Á, nem spoilerezek.... Szóval igen, a vége az durván kiüti a biztosítékot, ezért is remélem, hogy mihamarabb jön a folytatás és kapunk még egy kis jó sok  Archert.

5/5*