Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 256
Ár: 2999 Ft
Stílus: ifjúsági, urban fantasy
Mina Grime az iskola lúzere, egészen addig a napig, amíg meg nem menti a suli legmenőbb pasijának az életét egy iskolai kiránduláson. Egy csapásra minden megváltozik, a lány hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és minden lépését a szerencse kíséri. De mikor már a dolgok nem is mehetnének jobban, Mina édesanyja bejelenti, hogy elköltöznek. Mina kérdőre vonja édesanyját, aki kénytelen elmondani a családi titkot. Mina Grime valójában a Grimm testvérek leszármazottja, és egy átok terheli őt, mely generációról generációra öröklődött. Vannak rések, ahol az emberek és a tündérek világa összeér, ezen a mesevilág lényei átszöktek, és az emberek bosszantásával múlatják az időt. Mikor az emberek megelégelték, alkut kötöttek a varázslényekkel. Azok megígérték, hogy ha az emberek végigjátszák az összes mesét, és sikeresen befejezik a történeteket, visszamennek saját világukba. Ám a mesék gyűjteménye egyszer csak életre kelt, és saját maga kezdte irányítani a történeteket, megnehezítve ezzel az emberek dolgát. Olyannyira, hogy bár a Grimm testvéreknek több mint 170 mesét sikerült végigjátszani, nem tudták mindet befejezni. Így öröklődött az átok generációkon át. Most Minán a sor, hogy belépjen a mesevilágba és megtörje az évszázados átkot.
Mikor elolvastam a fülszöveget, rögtön tudtam, hogy nekem ezt muszáj elolvasnom. Imádom a mesefeldolgozásokat és kiskoromban odavoltam a Grimm mesékért is. Ha ez a kettő találkozik, akkor biztos nyerő nálam. Sajnos egy picikét csalódtam, de ettől függetlenül nagyon várom a folytatást.
A karaktereket egészen megkedveltem, kivéve Brodyt, ő az elejétől kezdve furcsa volt számomra olyan rossz előérzetem volt. Mina egy kedves, csetlő-botló balszerencsés lány, Jared pedig no comment. A bajom az volt, hogy nagyon-nagyon sorozatkezdő könyv, tehát egy 250 oldalas bevezető félét olvastunk és az írónő nagyon-nagyon elsőkönyves, ami nem is lenne baj, de ez néhány helyen eléggé szemet szúrt. Az egész bevezető jellege abból adódott, hogy az első kb. 200 oldalon csak adagolta azokat az infókat, amiket már a fülszövegből is megtudhattunk és csak a végére pörgette fel az eseményeket, de akkor már vége lett. Ha egy 500 oldalas könyvről van szó, akkor nem bánom a 200 oldalas felvezetőt, világfelépítést, infóadagolást, de ha a könyv 4/5-ét ez képezi az már kicsit zavaró. Az írónő kezdősége pedig a helytelen adagolásban rejlik, néha csapongóra sikerült és voltak olyan dolgok, amiket úgy kellett kitalálni. Persze, ez változhat, mikor jött az eksön akkor már nagyon élveztem a regényt és összességében tetszett is. Volt néhány próbálkozás a humorral, de ezek nagy része elég gyenge volt, bár voltak olyanok is, amiket megmosolyogtam. Ne kövezzetek meg, de a Daemon-Katy szócsatákhoz edzettem magam és valljuk be, más kategória, de azok a szócsaták simán lenyomnak néhány Jared beszólást, Mina pedig nem túl szarkasztikus. Az írásmódról meg annyit, hogy néha kicsit úgy éreztem, mintha én már kinőttem volna a célközönségből, pedig nem, hisz a 14 évemmel pont ide passzolok, de pl. az olyan idézetek, mint ez (lentebb) kicsit zavartak. Nem is az a legjobb szó rá, hogy zavartak, hanem kicsit olyan szájbarágós félék. Az olvasók nagy része valószínűleg bőven tinédzser, nem kell nekik megmagyarázni, hogy egy tini így, egy tininek úgy...
"– Áááá, anya! – válaszolta erre Mina, és a fejére húzta a paplant, hogy védekezzen a friss levegő és a fény támadása ellen, melyek mérgezőek egy nagyon álmos tini számára."
Az előző bekezdésben eléggé lehúztam, de valójában nem volt az olyan rossz, csak az elején letudtam a feketelevest. Az alapötlet nagyon kreatív és a megvalósítás is, bár kicsit csalódottan vettem tudomásul, hogy ilyen kis rövidke és szigorúan véve csak egy teljes értékű mese van benne. Kíváncsi leszek a folytatásra és remélem abban több Jaredet kapunk és kevesebb Brodyt, mert tőle a falra másztam. A világ és az egész elgondolás nagyon tetszett, az egyik kedvencem a Grimoire, egy varázs erejű könyv, ami segíti az aktuális Grimmet a mesék végigjátszásában. Az is piros pont, hogy nem egy tipikus herceg-hercegnő tündérmesével kezdett. (A borító alapján kitalálhatjuk, először melyik volt soron.) Mindig szerettem a Piroska és a farkast, mert nem teljesen az a herceg megmenti a hercegnőt klisés tündérmese. Mindig örültem a fejemnek, mikor rájöttem, hogy ki melyik szereplő lesz a mesében és jó volt keresgélni a mesei motívumokat. Egyedül arra nem igazán sikerült rájönnöm, hogy Jared kicsoda lesz. Nem bánnám, ha végül ő lenne a herceg.
Összességében egy egész egyedi, mégis kicsit klisés, aranyos történet. Semmi világmegváltó vagy eget rengető. Nem ájultam el tőle annyira, de kíváncsi vagyok a folytatásokra is, mert ha azok a Bűbájtalan utolsó 50 oldalának pörgősségével és Brody mentességgel rendelkeznek, akkor még igazán megszerethetem. Ettől függetlenül mindenkinek ajánlom, aki szereti a tündérmeséket, de ha valaki nem olyan nagy mese fanatikus, akkor kihagyható. A szerelmi szál remélem nem marad meg ezen a kezdetleges, cuki szinten, mert ez hosszú távon... Nem arra gondolok, hogy menjünk át szürkébe, csak nem a stílusom valahogy ez a sok cuki kézfogás, cuki pirulás, cukin nyálas szöveg meg puszi... A hideg ráz tőle. Bár ez a kezdetleges és cuki SPOILER Brody volt, ő pedig már (hála az égnek) nincs a képben. Remélem Jared behoz egy komolyan vehető szerelmi szálat is, mert Brodynál nem igazán sóhajtoztam, csak pofákat vágtam. SPOILER VÉGE Pont ezért lehet tökéletes könyv egy 10-12 éves lánynak, mert őket talán még el tudja varázsolni ez a tündibündi szerelmi szál, amitől én már falra mászok.
5/3,5*
Bónusznak itt a zene, amit olvasás közben hallgattam, valahogy annyira passzolt a könyvhöz, hogy muszáj beillesztenem ide.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése