Bianca épp végzős a középiskolában, amikor rájön, hogy diáktársai DUFF-ként (Designated Ugly Fat Friend, vagyis Ügyeletes Ronda Dagi Barátnő) tekintenek rá népszerű barátnői mellett. A lány élete ettől egy csapásra felborul, és elhatározza, hogy megszabadul a borzalmas címkétől. Bár kedvenc tanára óvatosságra inti, a lány egyelőre búcsút int Toby, a népszerű gitáros iránt érzett szerelmének, hogy a suli szépfiúja, Wesley segítségét kérje a változáshoz. Hogy utolsó éve ne forduljon teljes katasztrófává, Biancának helyre kell állítani önbizalmát, hogy legyőzhesse az iskola könyörtelen beskatulyázóját, Madisont, és emlékeztesse rá diáktársait: nem számít, milyen embernek tűnünk, vagy hogy viselkedünk, mindannyian valaki DUFF-jai vagyunk.
Sokáig halogattam a filmet, mert a könyv nem igazán jött be, de egy unalmas vasárnap délutánon mégiscsak győzött Robbie Amell és úgy gondoltam adok neki egy esélyt. Milyen jól is döntöttem. Leszögezném, hogy a filmnek abszolút semmi köze nincs a könyvhöz és szerintem ez így pont jó volt. Csak a szereplők neve és a DUFF definíciója volt ugyanaz. A könyvben elsősorban azért csalódtam, mert ez a DUFF dolog egy nagyon jó, vicces, gimis könyvnek ad alapot és valahogy a címet adó mozaikszó mégis elsikkadt a többi dolog mellett. Az olvasás után és még most is azon a véleményen voltam/vagyok, hogy a DUFF-nak nem kell komoly témákat feldolgozni, egyszerűen szórakoztatnia, mint ahogy a film is teszi. Elhiszem, hogy a könyvnek így több a mondanivalója, de számomra ez már nem igazán fért bele, mert az előzetes miatt vettem meg a könyvet is és nem azt kaptam, amire számítottam. Szerintem a film változtatásai, a színészek és a poénok nagyon jók, többször is nézhető és aki egy unalmas délutánon egy szórakoztató, talán már kicsit elcsépelt üzenettel rendelkező tinivígjátékra és Robbie Amellre vágyik, az nézze meg a DUFF-ot.
