Kathleen E. Woodiwiss: Hamu a szélben

Egy öntudatos csinos fiatal lány és egy bátor, jóképű őrnagy lángoló szerelmének története bontakozik ki Kathleen E. Woodiwiss, a neves amerikai írónő regényének lapjain. A múlt század hatvanas éveiben játszódó románc hősnője, Alaine MacGaren családját szétzilálta, otthonát feldúlta a háború, ő maga álruhában, fiúnak öltözve keresi a boldogulás útját. Rejtőzködése különös kalandokba sodorja, s éppen a gyűlölt jenkik egyikének karjaiba… Ez az orvos-őrnagy azonban nem akárki: vonzó, férfias, nemes lelkű és még humora is van. A két büszke ember eleinte még saját magának sem vallja be érzéseit. Szerelmük azonban mindennél erősebbnek bizonyul. Alaine számára Cole Latimer, a daliás őrnagy jelenti az ideált, akiért még változni is képes: vadóc keménységét meglágyítja, hetyke szertelenségét legyűri az imádott férfi kedvéért. És szemünk előtt alakul át: kedves, elbűvölő fiatalasszony válik a tüskés kamaszlányból, aki megtalálta a neki való férfit. Az ilyen férfi mellett nem szégyen rádöbbenni, hogy mennyire kell minden nőnek a kényeztetés.

Fenntartásokkal kezdtem neki a ronda, nagyon retro borító és az eléggé nyálas fülszöveg miatt, de anyukámnak sikerült rábeszélnie, akinek ez az egyik kedvenc könyve még gimis korából. Szóval leküzdve az első benyomásokat, belekezdtem. Itt csapjon belém a villám, tényleg jó volt.

Több

Egy detektívtörténet

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

1896-ban, a Milleniumi Ünnepségek forgatagában nyoma vész Hangay Emmának, a Marosvásárhelyről érkezett 16 éves leánynak. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik tőle, amit jóval az elrablása után adott fel. Húga, a 17 éves Mili kisasszony azonnal a fővárosba utazik, ahol kezdetét veszi a rémálom, melyben egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró.

Még sosem olvastam semmit Böszörményi Gyulától, ezért ez jó kezdetnek tűnt. Még krimit sem igazán olvastam, szóval ott volt a lehetőség, hogy életem első krimije Böszörményi Gyula Leányrablás Budapesten című regénye legyen. És milyen jól döntöttem. A könyv olvasása közben többször is felötlött bennem a gondolat, hogy a kortárs magyar írók nincsenek eléggé megbecsülve és többen, köztük én is, fenntartásokkal nyúlunk a magyar regényekért, pedig nem kéne, mert én legtöbbször kellemesen csalódom és azt hiszem, lassan, de biztosan kezdem levetkőzni ezt a rossz szokást.

Több