Egy öntudatos csinos fiatal lány és egy bátor, jóképű őrnagy lángoló szerelmének története bontakozik ki Kathleen E. Woodiwiss, a neves amerikai írónő regényének lapjain. A múlt század hatvanas éveiben játszódó románc hősnője, Alaine MacGaren családját szétzilálta, otthonát feldúlta a háború, ő maga álruhában, fiúnak öltözve keresi a boldogulás útját. Rejtőzködése különös kalandokba sodorja, s éppen a gyűlölt jenkik egyikének karjaiba… Ez az orvos-őrnagy azonban nem akárki: vonzó, férfias, nemes lelkű és még humora is van. A két büszke ember eleinte még saját magának sem vallja be érzéseit. Szerelmük azonban mindennél erősebbnek bizonyul. Alaine számára Cole Latimer, a daliás őrnagy jelenti az ideált, akiért még változni is képes: vadóc keménységét meglágyítja, hetyke szertelenségét legyűri az imádott férfi kedvéért. És szemünk előtt alakul át: kedves, elbűvölő fiatalasszony válik a tüskés kamaszlányból, aki megtalálta a neki való férfit. Az ilyen férfi mellett nem szégyen rádöbbenni, hogy mennyire kell minden nőnek a kényeztetés.
Fenntartásokkal kezdtem neki a ronda, nagyon retro borító és az eléggé nyálas fülszöveg miatt, de anyukámnak sikerült rábeszélnie, akinek ez az egyik kedvenc könyve még gimis korából. Szóval leküzdve az első benyomásokat, belekezdtem. Itt csapjon belém a villám, tényleg jó volt.
Bár a cselekményt megirigyelhetik a mexikói szappanoperák, engem megfogott. Szerettem a karaktereket és tetszett a történet is, magával ragadott a kissé régies írásmód, a karakterek korabeli stílusa.
Alaine szerintem egy igazán badass hősnő, Cole pedig nem a tipikus 21. századi könyves álompasi, de én kedveltem őket és még jobban, ha együtt voltak. A csípős megjegyzések nagyon mulattatóak voltak, viszont nagy negatív tulajdonságuk a büszkeségük, mert voltak olyan félreértések, ahol csak odébb kellett volna helyezni a büszkeséget és megbeszélni, de inkább elhitették magukkal a legrosszabbat és meg sem kérdezték a másikat.
 |
| Hmm... Cole? |
A föderációsok és az unionisták közti háború idején játszódik a regény. Egy jenki tiszt és egy makacs déli lány szerelmét hivatott bemutatni. Ez a hivatalos, nagy könyv szerinti leírás, de szerintem ez a könyv ennél sokkalta több, a karakterek árnyaltak, vannak céljaik, jól kivehető a személyiségfejlődés, az érzelmek kavalkádja. Úgy indultam neki, hogy "Pföh... egy régi ponyva" és úgy csuktam be, hogy "Wow!". Most már értem, hogy miért ragadta meg anyukámat annyira annak idején, nekem is nagyon tetszett. Az elején még mindenre fintorogtam, aztán ahogy egyre jobban pörögtek a lapok, én egyre jobban megszerettem. Fokozatosan szerettem bele Cole-ba, fokozatosan utáltam meg, akit meg kellett és egyre jobban azonosultam Alaine-nel. A kezdetben (számomra) semleges karakterek igazi hús-vér emberekké nőtték ki magukat.
"Ki tudná pontosan megfogalmazni, mi is az a szerelem?"
A vége felé szerintem kezd kicsit cukormázas lenni, de nem olyan vészesen. A könyv első felében Alaine még az állandóan koszos kamaszfiú, Al szerepét alakítja. Munkát kap egy kórházban és éli mindennapjait fiúként. Aztán jön egy vízválasztó rész és megjelenik Ms. Hawthorne, aki szintén a kórházban dolgozik, mint ápolónő. A későbbiekben pedig a makacs, rideg és büszke Mrs. Latimert láthatjuk. Szerintem ők hárman adják ki Alaine igazi lényét, mert ő valójában egy fiatal, pimasz, csípős stílusú, mégis finom és elegáns nő, aki sorozatos balszerencse és furcsa véletlenek eredményeként emberére akad és egy erős fiatal asszonnyá érik.
Most, ezt leírva döbbentem rá, mennyire tetszett a történet, szívből ajánlom mindenkinek, aki történelmi romantikust akar olvasni. Sajnos nagyon nehéz manapság ráakadni az ilyen régi kiadású könyvekre, én is antikváriumból szereztem még tavaly nyáron, mikor anya emlegette. Nagyon szeretnék olvasni még az írónőtől, remélem lesz még rá lehetőségem (találok még tőle valamit antikváriumban/könyvesboltban). A Hamu a szélben abszolút pozitív csalódás volt.
5/4,5* - Fél pont levonás, mert időnként kicsit terjengős volt, néha sok volt benne az eseménytelen "üresjárat".
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése