Hollandia és egy csöppnyi Németország

Sziasztok! Ma hajnalban hazaértem és most szántam rá magam, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Nagyon jól éreztem magam/éreztük magunkat és nekem olyan rossz kedvem volt a hazajövetel miatt, hogy el sem lehet mondani. Maradtam volna Hollandiában örökké! A mai poszt egy kis úti beszámoló lesz néhány személyes sztorival és élménnyel megtűzdelve, na meg a képek sem maradhatnak el, bár az utazás során szorgalmasan rakosgattam őket a facebook oldalamra.

A Neszebár Travel utazási iroda buszos utazásával utaztunk. Augusztus 15.-én pontban éjfélkor indultunk el. Nagyon hosszú út várt ránk. Négy óránként megálltunk egy benzinkútnál enni valamit és hát a női wc-ért negyven ember verekedett, a sűrűbb órákban pedig a mi csoportunkon kívül is még legalább negyven hölgy akart bejutni. Már hajnalodott, mikor Németországba érkeztünk, ott megnéztünk egy várost is, Regensburgot. Nagyon szép, hangulatos városka, a hangulat megalapozásához tökéletesen megfelelt. Itt történt az első komplikáció, amin az út többi részében már csak nevettünk. Egy idős bácsi eltűnt Regensburgban, valahogy elkavarodott a csoportból. Az idegenvezetőnk két órán át kereste és már bevonták a német rendőrséget is. Nekünk csak el kellett indulnunk, hiszen oda kellett érnünk a szállásunkra, Kölnbe. Hat órával később jött a telefonhívás, hogy a bácsi felült egy vonatra Hegyeshalom felé és már onnan telefonált a gyerekeinek. Szóval, amíg az idegenvezető javában kereste a bácsit, ő már úton volt Hegyeshalomra. Őrület. Este tízkor érkeztünk meg a kölni szállásra a közjáték miatt és hulla fáradtan borultunk az ágyunkra. A lábunk brutálisan be volt dagadva a majd egy napos utazás miatt, szóval elkélt a pihenés.

Másnap reggel, a második napon indultunk tovább Hollandiába. Már út közben láttunk egy csomó tehenet és bárányt. Lehet, hogy ez vicces, de a birkák olyan dagadtak voltak, mint nálunk egy felhizlalt disznó. Rotterdamba érkezve felmentünk az Euromast-ra, ami nagyon király. Az a kilátás egyszerűen gyönyörű és a kikötőváros is nagyon tetszett. Láttuk még a Rotterdami Erasmus szobrot is. Rotterdam után Delftbe mentünk, ahol megnéztünk két templomot, erről nem írok részletesen, mert a templomozás annyira nem az én programom, de a város nagyon tetszett. Tipikus holland hangulatú kisváros a csatornával, hidakkal és elképesztően gyönyörű, mint egy kis ékszerdoboz. A városháza tér is nagyon szép volt, nagyon szerettem a szabadidőkor a holland városokban kóvályogni. Miután vettünk elég hűtőmágnest és kulcstartót és megfelelően elfáradtunk az ide-oda bámészkodásban elfoglaltuk a szállást Breda térségében.

A harmadik napot vártam a legjobban, hiszen aznap mentünk Amszterdamba. Előtte még elmentünk egy farmra, ahol láthattuk hogyan készül a holland sajt és a fapapucs, próbálhattunk fapapucsokat és meg is kóstolhattuk a holland sajtokat. Hoztunk is haza belőle, hiszen mennyei. Kétségtelenül Amszterdam volt a kedvenc városom, bár a többi sem marad el. Hú, most össze kell szednem a gondolataimat, hogy mindent el tudjak mondani. A város gyönyörű, a tipikus, magas és keskeny holland házak nagyon hangulatosak és ide-oda dőlnek. Egy magyar mérnök valószínűleg szívbajt kapna, ha meglátná őket, mert tényleg látványosan ferdék és mégis állnak. A szélességük 1,5-2 méter általában és 3-4-5 emelet magasak. Amszterdam sétálóutcáin járkálni nagy élmény volt. Egy laza világváros, rengeteg nemzetiség keveredett és egy igen multikulturális hely. A virágpiacon végig sem tudtunk menni, olyan hosszú, de vettünk fekete tulipánt. Fotózkodtunk az I amsterdam feliratnál és én bementem a Waterstonesba is, mint elhivatott könyvmoly. Nyilván nem lehet egy nap alatt mindent végigjárni, de ettől függetlenül én teljesen beleszerettem Amszterdamba. Ettünk sült krumplit majonézzel és jártunk a vörös lámpás negyedben is. Mivel még csak délután volt, így a hölgyek még nem nagyon álltak a kirakatban, de a Coffee Shopok előtti marihuána szag az sztenderd, meg a csomó szex shop is. A programot egy hajókázással koronáztuk meg a csatornán és egy teljesen más szemszögből láttuk a várost, gyönyörű és hangulatos. Amszterdam után még ellátogattunk Edamba is, már nagyon fáradtak voltunk és kora este volt, de Edam is egy nagyon hangulatos, tipikus holland sajtváros. Annyira hollandos a csatornával meg az épületekkel, hogy elmondani sem lehet.

A negyedik nap láthattuk Hágát, Hollandia nem hivatalos másik fővárosát is. Hága is tetszett, de a "két főváros" közül nálam Amszterdam a nyerő a maga nyüzsgésével. A Béke palota viszont az egyik kedvenc épületem lett, nagyon tetszett. Hága után pedig elmentünk Goudába, egy másik, kicsit nagyobb sajtvárosba, amit a hollandok úgy ejtenek, hogy Hhhkkkhhhouda. Ott is megnéztünk egy templomot, és láttuk a Mázsaházat is. Ott régen a boszorkányokat mérték és az volt a titok, hogy amelyik nő 45 kiló fölött volt, az nem lehetett boszorkány, mert nem bírná el a seprű. Utána szabadon mászkáltunk kicsit, pont egy régiségvásár volt és szétnéztünk, majd visszaindultunk Kölnbe. Ott megnéztük még a dómot és sétálgattunk, majd irány a szállás. Az ötödik nap hajnalán pedig már indultunk hazafelé és durván 17 órát utaztunk, ennek eredményeképpen pedig ismét brutál mód be van dagadva a lábam, vagyis volt.

Tíz érdekesség Hollandiáról és a hollandokról, amit tapasztaltam:

1. A hollandok nyitottak és barátságosak, mosolygósak és vidám emberek, de a nyelvük valami borzalmas. Úgy krákognak és köpködnek, mint egy mandulagyulladásos.

2. Tényleg nagyon magasak. A sok nemzetiség miatt ez nehezebben tűnik fel, de a legtöbb oridzsinál holland valóban 180-185+-os. Igen, még a nők is.

3 Nagyon sokan cigiznek. Nem tudom, miért van ez, de tényleg sokan dohányoznak. Cigizhetnek bárhol és bármikor, nincs úgy megszabva nekik, mint itthon. És érdekes, nem kaptam lelki törést attól, hogy cigit láttam a boltban...

Gyalogosnak behajtani tilos tábla :)

4. Amszterdamban akkor vagy király, ha biciklivel vagy. A kerékpárosok életveszélyesek. Komolyan, vagy kétszázzal száguldoznak, simán betekernek egy negyven fős tömegbe, ráadásul nekik van elsőbbségük. Egyszerűen haláli, de másrészt pedig komolyan azért imádkoztam Amszterdamban, hogyha valami elüt, akkor legalább egy BMW legyen, mert milyen ciki lenne már egy bicikli általi halál.

5. Amszterdamban van olyan utca, ahová Gyalogosnak behajtani tilos. No comment, tényleg van....

6. A nappalik ablaka általában nincs lefüggönyözve és simán be lehet látni, ők így szokták meg, így szeretik, nekem nagyon mulatságos volt, mikor Edamban az ablakon keresztül simán láttam, hogy vacsorázik egy holland család.

7. Mindenki beszél angolul és németül. Mindenki.

8. A holland gasztronómia szerintem kimerül a szárított heringben. Nem baj, nem is ezért szeretjük őket.

9. Szubjektív és elfogult érdekesség, hogy a holland pasik nagyon jól néznek ki. Magasak és jóképűek is, pedig nekem nem zsánerem a szőke-kék szemű, de el kell ismernem, hogy minden második srácból, aki szembejött modell lehetne.

10. A stroopwafel mennyei. Utólag tudtam meg, hogy ez a neve, a kávé mellé kaptuk. Ez egy tipikus holland ínyencség, egy teasütemény, amit Goudában találtak fel. Két kerek ostya közé karamellás szirupot kennek és lényegében az tartja össze az ostyát. Ez ott az egyik legnépszerűbb teasütemény.

Nagyon remélem, hogy tetszett nektek ez az utazós bejegyzés, ha szeretnétek hagyjatok nyomot magatok után, nemsokára jövök egy könyvértékeléssel is.