9/21/2015

Lauren Morrill: Vakrandi a végzettel




Végre megérkeztem a régóta ígérgetett bejegyzéssel. Még egyszer sajnálom a sok csúszást és, hogy nem tudom tartani az eddigi tempót, de elkezdődött a gimi, és a spanyol kéttan első (és majd később minden) évében nagyon sokat kell hajtanom, de ígérem, kárpótolni foglak titeket.

Eredeti cím: Meant to Be
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 392
Ár: 2499 Ft
Stílus: romantikus, ifjúsági

Julia semmit nem bíz a véletlenre, köszöni szépen. Pláne nem egy 
tanulmányi kirándulást Londonba, ami a hozzá hasonló Shakespeare-rajongóknak az ígéret földje! 
Csakhogy a kiszámítható terveknek lőttek, amikor idegesítő osztálytársával, a szabályokat hírből sem ismerő Jasonnel kerül párba az út idejére. Már első este egy vad buliban találják magukat, és másnap Julia flörtölős SMS-eket kap egy ismeretlen számról! A lány persze kíváncsi a rejtélyes imádóra, ezért alkut köt az ördöggel (izé… Jasonnel), aki segít kideríteni, ki küldi az üzeneteket, ha Julia hajlandó végre lazítani egy kicsit. A kalandos hajsza során a lány sok mindent megtanul, ami nem szerepel (kismillió) útikönyvében − például hogy semmi nem lepi meg annyira az embert, mint az igaz szerelem.



Nagyon vártam ezt a könyvet, mert a fülszöveg már rögtön felkeltette az érdeklődésemet. London, egy Shakespeare rajongó lány, romantika és egy elképesztően LOLosan fantasztikus fülszöveg, tökéletesnek tűnt. Be kell valljam, nem teljesen azt kaptam, amit vártam, de ez nem minden esetben jelent negatív benyomást. Összességében a hibáival együtt is tetszett a könyv, bár nekem még mindig a Szívzűr a kedvenc LOLom és ez valószínűleg így is marad.

Mind tudjuk, hogy megkezdődött a suli (a siralmas bejegyzéshiány is ezt mutatja) és ezekben az időkben, mikor korán kelünk, tanulunk, és estére hulla fáradtak vagyunk, nem igazán szoktunk olvasni. Töredelmesen bevallom, ilyenkor csak hétvégeken veszem elő a könyveket és most komolyan, tegye fel a kezét, aki sok oldalnyi házi és tanulnivaló után még leül kemény fantasykat vagy kibogozhatatlan szépirodalmat olvasni. *tücsökciripelés* Erről beszélek. Erre az időre találták ki a LOL könyveket, mert humorosak, lazák, fiatalosak és megadják azt a kis feltöltődést, amire ilyenkor szükségünk van. Nekem fáradtan kifejezetten egy habkönnyű romantikus olvasmányra van szükségem és ezt a LOL szériától mindig megkapom. Ez is egy ilyen könyv volt.

" - Honnan ez a cinizmus ilyen hirtelen?
(...)
- Te lettél érzelgős hirtelen!"

Korábban már említettem, hogy a fülszöveg alapján már rögtön beleszerettem a könyvbe és mikor kézhez kaptam rögtön félre is dobtam mindent és elkezdtem olvasni. Tetszett, de azt hiszem kicsit sokat vártam el tőle, így egy hangyányit csalódnom kellett. A romantikus, fiatalos kikapcsolódást ugyan megkaptam, de a végére már kicsit túlnyújtottnak éreztem és Julia sem lett a kedvenc női főhősöm. Voltak benne igazán vicces jelenetek, de mégsem kaptam Kelly Oram vagy Marni Bates szintű humort és a karakterek sem nőttek annyira a szívemhez. Julia helyenként, főleg az elején, túlságosan görcsös volt és én, hiába vagyok legalább olyan Shakespeare rajongó, sosem tudtam azonosulni a tanulógüzü csajokkal. Jason pedig aranyos volt, cuki kis vörös, de nem volt az a szikra, amit úgy általában a romantikus könyvektől várok, bár szerettem a karakterét, nem lett könyves álompasi. Időnként úgy is éreztem, hogy Jason viszi a hátán a sztorit, állandóan ő rázta fel Juliát és az érdekesebb jelenetekhez mindig köze volt.

Azok alapján, amit eddig említettem eléggé langyos víz olvasmánynak tűnhet, de voltak itt igazán jó dolgok is. Nagyon tetszett, ahogy az írónő körbekalauzol minket Londonban, már-már én is ott éreztem magam a szereplőkkel a hangulatos brit fővárosban. Az egész alapkonfliktus is ötletes és kreatív. A tanulógüzü, uncsi csaj elmegy bulizni és másnap sms-eket kap egy nagyon cuki sráctól, akire nem emlékszik és az idegesítő útitársa, Jason segít neki megtalálni a rejtély övezte fiút. Szerintem már a fülszövegből mindannyian levágtuk, hogy a végén ki lesz majd a srác, de azt egyikünk sem tudná kitalálni, hogyan jutunk el odáig. Bizony, a végén csak kapkodtam a fejem, hogy Mi van?, mert nehéz volt felfogni a csavart olyan mentális állapotban, amilyenben én úgy általában hétköznap este vagyok. Nagyon tetszett a végére az a megoldás és én az utolsó 60-70 oldalra kaptam el igazán a könyv hangulatát, de sajnos utána már úgy repültek a lapok, hogy hamar véget ért.
Nagyon tetszett még ez az MVI dolog. Szerintem ebben sok lány felfedezheti kicsit magát, mert a lányok legnagyobb része, köztük én is, hisz a Meg Van Írva szerelemben. Örök romantikus vagyok, nem tagadom, és bár a könyv vége már nem egészen ezt sugallja, én ugyanúgy elhiszem, hiszen végül is Julia love sztorija is meg van írva. (kac-kac-kac, tudom, nem nagy poén, de szerintem attól még szellemes volt...)

" - A tiéd is olyan kényelmes, mint az enyém? Fogadok, hogy nem.
-Biztos vagyok benne, hogy minden ágy ugyanattól a cégtől származik, ebből kifolyólag ugyanolyanok a ...
- Gyerünk! Próbáld ki. - (...)"

Összességében jó véleménnyel vagyok az új LOL-ról, tetszett, tökéletes kikapcsolódás volt és volt benne egy kis plusz is. LOL téren én már túlságosan magasra teszem a lécet Marni könyveivel és a Szívzűrrel, ezért előfordul, hogy ezeket az elvárásokat már nagyon nehéz megugrania egy új megjelenésnek. Mindenkinek ajánlom, aki egy könnyű, fiatalos olvasmányra vágyik csipetnyi romantikával és egy kis Londonnal. Higgyétek el, nem fogjátok megbánni, a funkcióját, a pihentetést és a kikapcsolást maximálisan betölti.

5/4*

Köszönöm a Móra kiadónak a lehetőséget, hogy elolvashattam ezt a könyvet, nagyon jól jött a kemény sulis napok és a spanyol nyelvtan után. (:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése