Sziasztok! Ma elhoztam nektek a Poszeidón értékelésemet is. Hááát, vegyes érzelmeim voltak vele kapcsolatban. És készül egy különleges blogger összefogással létrejött projekt is, ami remélhetőleg tetszeni fog Nektek, már ha annyira szeretitek Shakespeare-t, mint én, de erről egyelőre ennyit, majd áprilisban megtudjátok.
Anna Banks: Poszeidón (Szirénia öröksége 1.)
Emma barátnőjével, Cloe-val nyaral a tengerparton, amikor egy aprócska baleset során megismerkedik a jóképű Galénnal. Ez a találkozás valóban a véletlen műve? Emmának nincs lehetősége ezt kideríteni, mert egy tragédia beárnyékolja ottlétüket. A lány, miután hazatér, nem képes egykönnyen túltenni magát a traumán. Ekkor váratlanul ismét fölbukkan az ibolyakék szemű idegen. Galén, a szirén herceg a szárazföldön kutat egy lány után, akiről azt hallotta, hogy talán ő az utolsó élő szirén, aki egyesítheti a tenger mélyén élő két uralkodóházat. Bár erőteljes kötődésük azonnal érezhető, Galén még sincs teljesen meggyőződve róla, hogy Emma az, akit keres. Végül a sok bizonyíték meggyőzi, hogy csakis Emma és különleges képessége mentheti meg a herceg országát. Galénnak szüksége van a lány segítségére – bármilyen kockázattal jár is. Vajon képes lesz Emma beváltani a hozzá fűzött reményeket? És vajon összefonódhat két ennyire különböző világ?
Spoilermorzsákat tartalmazhat!
Amint megláttam már tudtam, hogy nekem kell. Nekem, akinek a
kedvenc disney filmje a Kis hableány, nekem, aki imád úszni, imádja a tengert
és kiskorában hableány szeretett volna lenni, de a hableány melót passzolta a
könyvmolyságért. A borító és a cím is sok reménnyel kecsegtetett és ezeknek egy
részét be is váltotta. A történetet már előre imádtam. Végre egy szirénes
könyv! Az elején az események sorát beindító tragédia meglepett, de tetszett,
mert váratlan volt. A történet a maga kis medrében folydogál, de én hiányoltam
az akciót, az izgalmat, többet meg akartam tudni a szirénekről és valami
fordulatra is szükség lett volna.
Lenyűgözött a szirénvilág és megkedveltem a szereplőket. A főszereplő lány, Emma alapvetően szimpatikus volt, nincs kivetnivalóm ellene, nem is idegesített annyira, mint némely más könyves hősnő, de nem hagyott mély nyomot bennem, abszolút közömbös vagyok az irányába. Voltak vicces jelenetei a kétballábas mivoltjának köszönhetően, de a végére egy erős karaktert kapunk és ott már egészen szimpatikus. Ott volt a mi Galénünk is, akit nagyon megszerettem, de nem lett könyves álompasi, volt egy-két jó beszólása, de ő sem volt rám olyan agy hatással, talán majd a következő köteteknél. Raínát (remélem jól írtam le a nevét) és Tórafot viszont kitüntetném a legjobb mellékszereplőknek járó díjjal, mert őket nagyon bírtam a civódásukkal.
A fő bajom az volt a történettel, hogy lényegében minden fő bonyodalmat jóval előtte kitaláltam és így elveszett az izgalom. SPOILER Pl. én már az első néhány fejezet után levettem, hogy Emma félig szirén SPOILER VÉGE Találtam egy kis logikai bukfencet is benne SPOILER Pl. Mikor Galén először találkozott Emma anyjával, akkor rögtön rájött, hogy Emma-mama szirén, de később mikor azt találgatták a dokival, hogy Emma melyik szülője ágáról örökölhette a képességeit ez már eszébe sem jutott. Szóval vagy Galén nagyon hülye vagy az írónő felejtette ezt el. SPOILER VÉGE A sok halas résztől komolyan megkívántam a tenger gyümölcseit, szóval anya épp külön kérésre készít nekem tengeri tőkehalat zöldségekkel.
Emma anyukájának mindent bele rántottája pedig egy különleges francia pirítós recept megalkotására sarkalt engem, úgyhogy összességében pozitív élmény volt és várom a következőt. Mint korábban említettem, imádom a szirénvilágot, de legközelebb szívesebben belemerülnék, megismerném a történetüket és a legendáikat, mert ez így egy bevezető volt csupán, egy előétel és én éhes maradtam. Amit megismertünk a szirének szokásaiból az nagyon tetszett, minden apró darabja, különösen a párválasztási szokások birizgálták a fantáziámat.
A borítóra visszatérve, egyszerűen gyönyörűséges, viszont az írásmódot nehezen szoktam meg, mivel Emma szemszöge E/1–ben, Galén „szemszöge” pedig E/3–ban íródott. Egy idő után fel sem tűnik a váltás, de az elején nehéz hozzászokni. Mindezt összevetve látok benne fantáziát és mivel egy sorozat első része, így nem temetem el előre, de ez az első rész elég felületes, sablonos és kiszámítható volt. Utálok ilyen negatív dolgokat írni, de hát nem írhatok mindenről pozitívan.. Várom a sorozat következő részét és remélem akkor már mélyebbre megyünk a szirének világában és fordulatosabb sztorit kapunk. Szőrös szívű vagyok, tudom, de erre most csak 3,5 pontot tudok adni, de nyomatékosítom, adok neki esélyt a fejlődésre és szívből kívánom, hogy a következő rész nem lesz ennyire halvérű *nevetésszünet*, mert akkor az Ariel rajongó, sellőimádó, bennem élő kislány lelki világa törik össze. (Talán ez egy kicsit erős volt…)
Lenyűgözött a szirénvilág és megkedveltem a szereplőket. A főszereplő lány, Emma alapvetően szimpatikus volt, nincs kivetnivalóm ellene, nem is idegesített annyira, mint némely más könyves hősnő, de nem hagyott mély nyomot bennem, abszolút közömbös vagyok az irányába. Voltak vicces jelenetei a kétballábas mivoltjának köszönhetően, de a végére egy erős karaktert kapunk és ott már egészen szimpatikus. Ott volt a mi Galénünk is, akit nagyon megszerettem, de nem lett könyves álompasi, volt egy-két jó beszólása, de ő sem volt rám olyan agy hatással, talán majd a következő köteteknél. Raínát (remélem jól írtam le a nevét) és Tórafot viszont kitüntetném a legjobb mellékszereplőknek járó díjjal, mert őket nagyon bírtam a civódásukkal.
A fő bajom az volt a történettel, hogy lényegében minden fő bonyodalmat jóval előtte kitaláltam és így elveszett az izgalom. SPOILER Pl. én már az első néhány fejezet után levettem, hogy Emma félig szirén SPOILER VÉGE Találtam egy kis logikai bukfencet is benne SPOILER Pl. Mikor Galén először találkozott Emma anyjával, akkor rögtön rájött, hogy Emma-mama szirén, de később mikor azt találgatták a dokival, hogy Emma melyik szülője ágáról örökölhette a képességeit ez már eszébe sem jutott. Szóval vagy Galén nagyon hülye vagy az írónő felejtette ezt el. SPOILER VÉGE A sok halas résztől komolyan megkívántam a tenger gyümölcseit, szóval anya épp külön kérésre készít nekem tengeri tőkehalat zöldségekkel.
Emma anyukájának mindent bele rántottája pedig egy különleges francia pirítós recept megalkotására sarkalt engem, úgyhogy összességében pozitív élmény volt és várom a következőt. Mint korábban említettem, imádom a szirénvilágot, de legközelebb szívesebben belemerülnék, megismerném a történetüket és a legendáikat, mert ez így egy bevezető volt csupán, egy előétel és én éhes maradtam. Amit megismertünk a szirének szokásaiból az nagyon tetszett, minden apró darabja, különösen a párválasztási szokások birizgálták a fantáziámat.
A borítóra visszatérve, egyszerűen gyönyörűséges, viszont az írásmódot nehezen szoktam meg, mivel Emma szemszöge E/1–ben, Galén „szemszöge” pedig E/3–ban íródott. Egy idő után fel sem tűnik a váltás, de az elején nehéz hozzászokni. Mindezt összevetve látok benne fantáziát és mivel egy sorozat első része, így nem temetem el előre, de ez az első rész elég felületes, sablonos és kiszámítható volt. Utálok ilyen negatív dolgokat írni, de hát nem írhatok mindenről pozitívan.. Várom a sorozat következő részét és remélem akkor már mélyebbre megyünk a szirének világában és fordulatosabb sztorit kapunk. Szőrös szívű vagyok, tudom, de erre most csak 3,5 pontot tudok adni, de nyomatékosítom, adok neki esélyt a fejlődésre és szívből kívánom, hogy a következő rész nem lesz ennyire halvérű *nevetésszünet*, mert akkor az Ariel rajongó, sellőimádó, bennem élő kislány lelki világa törik össze. (Talán ez egy kicsit erős volt…)
5/3.5*
Kedvcsináló idézetek:
A pingvinek imádják Emmát. Körbetotyogják, ki-be ugrálnak a medencéjükben, hívogatják a lányt.
– Úgy zajonganak, mint a szamarak! – nevet Emma.
– Talán szamarakkal is szót tud érteni? – mosolyog Milligan doktor.
– Tudok – bólint a lány. – Galén időnként csökönyös szamár.-Az ilyen poénok mindig meg tudnak nevettetni.
– Semmi baj sincs a lányával.Azt mondtam, nem feküdtem le vele.Azt nem mondtam, hogy nem is szeretnék.-Galén, te egoista kéjenc..
– Szevasz, ebihal! – bokszol jó nagyot üdvözlésül barátja karjába Galén. – Látom, meglelted az egyik fürdőnadrágomat. Örömmel látom, hogy a nyomkövető készséged a baleset óta is zavartalanul működik.
– Baleset, persze – mered Raínára Tóraf. – Legközelebb majd nyitva tartom a szememet, ha megcsókolom a nővéredet. Akkor nem fogom véletlenül újra sziklába verni az orromat. Én béna.-Az egyik kedvenc idézetem..
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése