Üzenem...

Sziasztok! A múltkori blogajánló bejegyzésnek nagy sikere volt és oldalt is sokan szavaztatok erre, ráadásul van néhány blog, amit nagyon szívesen ajánlanék. A most terítéken lévő történet kicsit más stílusú, mint azt előző volt. Mindenképp kukkantsatok be ide is, mert egyszerűen zseniális.

http://nemistudommi.blogspot.hu/

Ezt a történetet én csak úgy emlegetem, hogy a 13 okom volt és a Szívritmuszavar egyvelege. Mielőtt bárki félreértené nincs semmilyen plagizálás, a hangulatra gondolok. A történet elképesztően egyedi és el nem tudom képzelni, mekkora munka lehet(ett) mindent eltervezni, hogy a szálak összefussanak és majd később (gondolom) csattanjon a vége.

A történet dióhéjban: A cselekmény azzal indul, hogy Lili, a pszichológia hallgató és röplabdázó, megtalál az utcán egy furcsa pendrive-ot egy lány igen különös vallomásával. A pendrive-on egy hatodikos lány problémáinak és viszonzatlan szerelmének leírása van. A lány, aki a pendrive készítője és főszereplője valószínűleg már néhány évvel idősebb, mint az adathordozós történetben, mert a megszólalásai és a visszautalásai arra engednek következtetni. Nagyon tetszik, hogy néha E/2-t használ és, hogy szép lassan, de kitisztul a kép. Ezzel párhuzamosan pedig folyik Lili és később majd a pendrive többi tulajdonosának élete is. Furcsa egybeesés, hogy annak a fiatal lánynak a problémái a pendive-on valamilyen módon segítenek Lili döntéseiben is.





Bár még annyira nem haladtunk előre, hogy a többi pendrivetulajdonost is megismerjük, de gyanítom, hogy nem ők itt a főszereplők. Persze, szerves részét képezik a történetnek, de én úgy gondolom, hogy a főszereplő itt nem más, mint Tünde. Ő (lesz) a közös pont a négy lány között és azt hiszem, hogy ő az egész mozgatórugója. Tehát, Lili megtalálja a piros pendive-ot, amit egy kissé zakkantnak tűnő fiatal lány hagyott el, aki azon az adathordozón kitereget mindent az általános iskolás szerelmi életéről. Bután hangzik, de nem az. Először nem kedveltem Tündét, úgy gondoltam, hogy furcsa, kicsit nagyképű lány, aki unatkozik, de ahogy haladtunk előre a történetben minden kicsit más lett, más alakot öltött és azon vettem észre magam, hogy hajnali háromkor nyitom meg a következő részt. És a következőt és az azután következőt. Tünde szerelmi civódása és a pendrive-ot övező rejtély, a bennünk lévő kérdések, mind mind egy csodás történetet alapoznak meg. 

A titokzatosság végig jelen van és csak tudni akarod a válaszokat és a magyarázatot, ami tuti csak a végén fog kiderülni, de addig is minden pillanatnyi kínt élvezünk. Imádjuk, hogy szenvedünk a válaszokért és, hogy magunk illeszthetünk be a képbe minden apró darabot, minden puzzle-t, amit az írónő hagy nekünk. Talán az ilyen jól megírt rejtélyes sztoriknál kicsit mindannyian mazochisták leszünk. Nem akarjuk, hogy vége legyen, de szomjazunk a válaszokra.

Az írás stílusa nagyon választékos, gördülékeny és könnyedén megkülönböztethető a régi Tünde, a mostani Tünde és Lili stílusa is. Apropó, imádom, mikor Lili félbeszakítva a pendive gondolatmenetét, közbeszól valamit. Nem mondja ki hangosan, de ott vannak a gondolatban elejtett megjegyzések és én nagyon jókat szoktam rajtuk nevetni.

Kíváncsian várom a folytatást. Az én romantikus lelkem legnagyobb kérdése pedig az, hogy mi lett végül Tündével és nemistudommi-vel?

Mindenkinek ajánlom, aki egy jó romantikus, rejtélyes és egyedi történetre vágyik. Mindenképp nézzetek be az Üzenem... -be, mert tényleg megéri beleolvasni.

„Igazi mázlista vagyok, amiért nem kell fülszöveget írnom ehhez a történethez. Szerintem nem lennék képes kiragadni egy-egy momentumot a sztorinkból. Így kerek az egész, és miért akarnék kevesebbet nyújtani ennél bárkinek is? Csak az igazságot akarom leírni, és ha egy olyan történethez kellene tartalmat vagy ajánlót írnom, aminek magam sem tudom, mi a lényege, az talán hazugság volna. Nehezen jönnek a szavak. Tudom, miről meséltem eddig, de azt nem, hogy miről szól igazán. Rólunk? Az osztályról? A változásról? A versenyekről? A gimiről? A fogyásról? Az érzéseimről? A gondolataimról? A szerelemről? Igazából… ez a történet talán nem is szól semmiről. Vagy nem tudom. Talán rossz helyen keresem a választ, mert ez nem csak egy történet. Nem csak a mi történetünk. Ez minden, ami én vagyok, és egy találgatás, vajon ki lehetsz Te.”