Egy könyv különleges első mondattal

Sziasztok! Tudom, régen volt bejegyzés (5 napja, nekem ez "régen" van, mert szeretnék 2-3 naponta újat kitenni). Zsúfolt hetem volt, tabló fotózás, dolgozat-dolgozat hátán, szerdán volt a születésnapom, a héten volt a legjobb barátnőim születésnapja is, tegnap pedig végre megkaptam az új laptopomat, aki életem szerelme, egyszerűen imádom. Még nevet is kapott, Santiago. Haha. De komolyra fordítva a szót, jövő héten nyaralni leszek, úgyhogy talán megszaporodnak a bejegyzések, egy 10 tipp, azoknak.. bejegyzést is szeretnék kitenni, mert néhány készülőben van, de azokhoz kicsit több munka kell, mint egy sima bejegyzéshez. De most jöjjön az, amiért mind összegyűltünk ma: Tíz apró lélegzet, avagy talán túl sok volt az utóbbi időben az NA?

Négy évvel ezelőtt Kacey élete borzalmas fordulatot vett, mikor egy részeg sofőr miatt elvesztette szüleit, a barátját és a legjobb barátnőjét. A baleset emléke még mindig kísérti, még mindig hallja édesanyja utolsó lélegzetét, és nem akar mást, mint hátrahagyni a múltat. Kacey és tizenöt éves húga, Livie, két buszjeggyel felfegyverkezve maga mögött hagyja a michigani Grand Rapidsot, hogy mindent újrakezdjen Miamiban. Először alig tudnak megélni, de Kacey nem aggódik. Ő mindennel elbír – kivéve titokzatos szomszédjával az 1D lakásból.

Trent Emersonnak ragyogó kék szeme van és mély gödrécskéi az arcán, mikor nevet. És hibátlanul egyensúlyozik a jó fiút a veszélyestől elválasztó, ellenállhatatlan vonalon. Tragikus múltja miatt Kacey eldöntötte, hogy senkit sem enged közel magához, de a kettejük közötti vonzalom tagadhatatlan, és Trent minden eszközt felhasznál, hogy bejusson a Kacey szívét védő falak mögé – akár még egy olyan titokról is hajlandó lerántani a leplet, ami mindkettejüket tönkre teheti.

Kétes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban és két részre osztom az egészet. Az előtte és utána részre. Így is szándékozom értékelni, minél spoilermentesebben. Lehet, hogy lesznek benne apró spoilerek, de semmiképpen sem lövöm le a "nagy" csattanót.

Ezt a regényt nagyon sokan ajánlották és jelenleg is 89%-on áll molyon, szóval úgy döntöttem meg is veszem. A Könyvfesztiválon meg is ejtettem a vásárlást, mostanában amúgy is rákaptam a két megtört lelkű fiatal szerelmének története típusú könyvekre. Igen, szerintem ez egy külön műfaj.. Nagyon akartam szeretni, de végül ez nem sikerült maradéktalanul, mert az egész sztorit az utolsó száz oldal mentette meg. Na, de erről majd később.

Eredeti borító

A borító nagyon szép, imádom ezeket a víz alatti borítókat, de szerintem ez kicsit mást sejtet, mint amit maga a könyv adni tud. Az eredeti borító is tetszik, szerintem mindkettő szép, igényes és kreatív, nem igazán tudom eldönteni, melyik tetszik jobban.

 Az előtte rész a könyv nagy részét kiteszi, ez a "nagy" csattanó/titok kiderülés/biliborulás előtti cirka 283 oldal. Ha valaki addig bírja, akkor utána fel lehet fedezni egy kis javulást és talán némi cselekményt is. A történet alapja totális NA sablon. Kacey és a húga, Livie néhány éve elvesztették szüleiket egy autóbalesetben és most új életet akarnak kezdeni. Beköltöznek egy új lakásba, megismerkednek a tündéri szomszéddal, Ciklonnal, aki amúgy egy sztriptízbárban dolgozik és az aranyos, cserfes kislányával, Miával. Ez így teljesen oké, bár már ekkor is éreztem, de az agyam legmélyebb pontjába száműztem a tényt, hogy a főszereplő csaj, Kacey a sírba kerget, mert egy önző liba, de oké. A krach akkor ütött be, mikor a szerelmi szál elvetett magjait véltem felfedezni. Itt a kérdés: Ez miért probléma nekem, aki állandóan csak romantikusat olvas? Hát azért, mert nekem ez nem szerelmi szál. Kacey és Trent, akiről, mint megtudhattuk még a neve is szexi, kerülgetik egymást, hogy kétszáz oldal után egymásra ugorjanak, mint két szexuálisan kiéhezett nyúl. Befigyel a klisék kliséje is, a 'lassítsunk, mert nem akarok fájdalmat okozni neked" duma, szóval az előtte rész nem más, mint az elfojtott szexuális feszültség és némi keserűség egyvelege. Sokszor annyira felidegesített, hogy nekem is vennem kellett tíz apró hatalmas, mély lélegzetet, hogy ne csapjam a falhoz.

Kacey-t ezennel kikiáltom a világ legidegesítőbb karakterének, bizony még nyafogós-tökéletes-önzetlenke-Kelsey-t a Tigrisből is bőven leveri. Az elején még szimpatikus volt, kick-boxol és egy határozott, belevaló csajnak tűnt, de néhány tucat oldal után rájöttem, hogy egy önző, "mindent a húgomért teszek, de valójában csak magamra gondolok", saját maga elé problémákat görgető tipikus idegesítő női karakter. 

Trent. Hmm.. vele nehezen tudok mit kezdeni, az elején teljesen semleges volt és tény, hogy nem gyűlöltem annyira, mint Kacey-t, de nem is volt annyira szimpatikus karakter és tekintve, hogy egy könyves álompasinak készült illetve lett beállítva ez nem túl jó pont. A könyv második felében már szimpatikusabb volt, jobban meg tudtam érteni az ő problémáját, mint Kacey-ét és végül egy viszonylag pozitív szereplővé vált.

Trent, ahogy én elképzelem

Ciklon, Mia, Tanner, Ben, Nate stb. mind remek és összetett személyiségek voltak valós problémákkal, őket nagyon szerettem. Szimpatikusak voltak és emberiek. Nem dagonyáztak a mély önsajnálatban és gyűlöletben, mint a főszereplő, pedig ők is követtek el hibákat, nekik is volt valakitől félnivalójuk és mindannyiuk történetében van egy fekete folt, de ők mégiscsak erősebbek voltak, a Kacey-vel ellentétben, aki az utolsó két fejezetig csak a saját problémáival foglalkozott.

Azt, hogy mi lesz a csattanó már az első száz oldalból ki lehetett találni, szóval nem okozott túl nagy meglepetést. Az utána rész már néhány fokkal jobb volt az előzőnél, milyen kár, hogy csak az utolsó hatvan oldalt teszi ki. Bírtam a pszichológust és, hogy a mellékszereplők élete is elrendeződött, bár Kacey-t változatlanul nem csíptem annak ellenére sem, hogy a dilidokival voltak vicces jeleneteik. Értem, hogy egy ilyen trauma megváltoztatja az embert és, hogy azokat az embereket, akik közel álltak hozzád elveszíteni nem jó, sőt, de a gyászt akkor sem így kell feldolgozni. Szerintem az emberek 99,99%-a megtapasztalta már milyen elveszíteni egy hozzátartozót az öregség, betegség vagy épp egy baleset miatt és tudjuk, hogy nem könnyű az ilyet feldolgozni, de a pia, a drogok, az agresszió és a szex sem megoldás mindenre, mert meg kell tanulni elfogadni és megbocsájtani és ez az, amire Kacey egyszerűen nem volt képes. Vagyis nem nem volt képes, nem akart. Önfejű volt és makacs és ez ebben a helyzetben nem volt túl jó. Livie, a nővérével ellentétben, sokkal erősebb lány, ő képes volt saját magától is megbocsájtani és fiatal kora ellenére szerintem sokkal érettebben kezelte a helyzetet, mint a nővére.

A központi témák, az ittas vezetés, a gyász feldolgozása, a kis pszichológiai szálak szerintem nagyon jók, de a megvalósítás hagy maga után kivetnivalót. Egy nagyon jó történet lehetett volna és töröm is a fejem miatta, mert ami legjobban zavar az Kacey és a szerelmi szál, ami a sztori egy jó nagy részét öleli fel. A történet vége szerintem túl cukormázas lett, nekem jobban tetszett volna az a keserédes végkifejlet, amit sejtetett az utolsó előtti néhány fejezet. 

És ami alapján a bejegyzés a címét kapta, íme a könyv első mondata, szerintem eléggé megragadja az ember figyelmét:

"– Csak lélegezz! – mondta mindig anyu. – Tíz apró lélegzet… Ragadd meg őket! Érezd őket! Szeresd őket!"

5/3.5 Csak az utolsó 60-70 oldal miatt, egyébként 2.5-et akartam adni, de a vége valamelyest szépített.