U.I.: A vizsgadrukk= nem alvás, kávévedelés és melankólia

Sarah J. Maas: Éjkorona
Calaena könyörtelen küzdelemben legyőzte ellenfeleit és a király bajnoka lett. Ezentúl a király ellenségeit kell elpusztítania, akik kegyetlen uralmának akarnak véget vetni. A lány azonban ahelyett, hogy eltenné őket láb alól, figyelmezteti őket és ezzel segít nekik. Szörnyű titkát eleinte még Chaolnak sem meri bevallani, akihez akarata ellenére egyre inkább vonzódik. Mennyire bízhat meg benne? Végül is Chaol a királyi testőrség kapitánya. A szívére vagy az eszére hallgasson?
![]() |
Calaena Forrás: Pinterest |
Ezt a könyvet nagyon vártam, hiszen az első része is nagyon tetszett. Maga a téma is különleges. Bérgyilkos hamupipőke történet egy középkori jellegű fantasy világban. Ki ne imádná? Nagy reményekkel kezdtem neki a második résznek, viszont majd’ egy hónapig olvastam. Valószínűleg az időhiány is közrejátszott, de az eleje nem igazán kötött le. A második felénél viszont úgy beindultak, az események, hogy odaragadt a kezemhez és csak repültek az oldalak.
A borító nagyon szép, de nekem az első rész borítója jobban tetszett. (Én és a narancssárga épp, hogy csak megtűrjük egymást)
Történetünk nagyjából ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. Calaena a király bérgyilkosa lett és elvileg gyilkolgatja is a király célpontjait. Közben van egy kis szerelmi szálas nyűglődés is. Említettem már, hogy gyűlölöm a szerelmi háromszöget? Pláne ha a mérleg a felé a pasi felé billen, akit nem kedvelek, de azt nem árulom el, hogy kit kedvelek én. Találjátok ki! Muhahaha! Igen, én a szerelmi szálas részeket kezdtem meglehetősen unni, de utána mikor már sok mindenre fény derül és elkezdenek pörögni az események, akkor letehetetlen.
A könyv hangulata zordabb és keményebb, mint az előzőnek. Az események egy nagyon szerethető szereplő halálával indulnak be (sajnos), de nem árulom el, hogy kiről van szó. A Éjkoronában új kedvencet arattam még Mort személyében, aki egy ajtókopogtató és elképzelhetetlenül jó beszólásai vannak. A mutánsos/rémjeles szál ebben a részben nagyobb szerepet kap, e körül és a mágia körül forog az egész sztori.
A vége talán egy kicsit függő, de kibírható. Mindent egybefésülve én Caleanát is jobban megkedveltem, hiszen többet megtudunk a múltjáról és arra is fény derül, ki ő valójában, honnan jött és, hogyan kötött ki Távolvégben. Ezt a kötetet jobban kedveltem mint az előzőt annak ellenére, hogy kissé untam az elejét (ez betudható a saját személyes elmebajomnak…) Úgy gondolom, megérdemli az 5/5 pontot, mert maga a sorozat zseniális.
A könyv hangulata zordabb és keményebb, mint az előzőnek. Az események egy nagyon szerethető szereplő halálával indulnak be (sajnos), de nem árulom el, hogy kiről van szó. A Éjkoronában új kedvencet arattam még Mort személyében, aki egy ajtókopogtató és elképzelhetetlenül jó beszólásai vannak. A mutánsos/rémjeles szál ebben a részben nagyobb szerepet kap, e körül és a mágia körül forog az egész sztori.
A vége talán egy kicsit függő, de kibírható. Mindent egybefésülve én Caleanát is jobban megkedveltem, hiszen többet megtudunk a múltjáról és arra is fény derül, ki ő valójában, honnan jött és, hogyan kötött ki Távolvégben. Ezt a kötetet jobban kedveltem mint az előzőt annak ellenére, hogy kissé untam az elejét (ez betudható a saját személyes elmebajomnak…) Úgy gondolom, megérdemli az 5/5 pontot, mert maga a sorozat zseniális.
![]() |
Dorian |
Kedvenc idézetek:
"– Azt hiszem – vetette oda megjátszott könnyedséggel –, az, hogy Adarlan orgyilkosa az adósom, még valamikor kifizetődő lehet .A lány meghajolt előtte.
– Szolgálatára állok, uram."
"Soha nem lesz megbocsátás, sem felejtés."
"– Nem hiszem, hogy tudjátok, kivel van dolgotok. – Ha tényleg ilyen jó lennél – vágott vissza a férfi gúnyosan –, akkor már nem egy testőrkapitány lennél.
Chaol halkan, köhécselve felnevetett.
– Nem magamról beszéltem.
– Ő csak egy lány. (…)
– Akkor készüljetek, mert tényleg meglepetés vár rátok."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése