Egy könyv, amit elkezdtem korábban, de akkor nem fejeztem be

John Green: Csillagainkban a hiba

Pagtimbaya! Üdvözlet cebuano nyelven  Ahogy tegnap megígértem ma a 2015-ös olvasó kihívásom második részével érkeztem, ami a 'Könyv, amit elkezdtem korábban, de akkor nem fejeztem be'. Nyilván mindenki meglepődött most, hogy ez a Csillagainkban a hiba, de majd lentebb leírom, hogy miért hagytam félbe és leírom róla az értékelésemet is. Vágjunk is bele!

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…

„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

Minden motívum egy képen.
Forrás: Pinterest.

Szóval, lassan egy éve, hogy először a kezembe vettem és akkor nem tetszett. Egyszerűen nem éreztem, hogy reális lenne, hogy Hazel ilyen természetességgel beszél a betegségéről, sőt még poénkodik is rajta.  Volt családtagom rákos és ez a legaljasabb betegség, mert végignézed, ahogy egy korábban életerős ember leamortizálódik. A könyvet nagyjából a felénél letettem.

Aztán később a nyáron megnéztük anyával a filmet és bőgtünk rajta egy csomót. Engem akkor sem a szerelmi szál, hanem Hazel mamája ríkatott meg. Feltehetitek a kérdést, hogy a listából ez miért nem az a "könyv lett, ami megríkatott". Hát azért, mert megmondom őszintén nem sírtam rajta.

Az tény, hogy elgondolkodtatott és kb. egy órán át csak ezen a könyvön gondolkodtam, azt hiszem átjött az üzenete is, de nem sírtam rajta. Ez lehet azért, mert a nagymamám rákos volt vagy azért mert SPOILER a végére Augustusnak lényegében megváltás volt a halál SPOILER VÉGE és én ezt megértettem, elengedtem, nem tudom. Viszont a könyv megtanított egy kicsit jobban megbecsülni azt, amim van.

Hazel karaktere nekem szimpatikus volt, őszinte, szintúgy Augustus is, bár nekem valahogy komolyabbak voltak, mint a szimpla kamaszok, olyan dolgokat mondtak és szavakat használtak, amik igen mély gondolkodásra és filozofikus hajlamokra vallanak. A kedvenc mellékszereplőm Isaac volt. A könyv és a film között látok bizonyos különbségeket is, pl. szerintem a filmben SPOILER nem vezették le annyira Augustus betegségét, nem volt annyira kivehető az a folyamat, mikor ő egyre rosszabbul lesz, már már porhüvelye önmagának. SPOILER VÉGE

 Shailene Woodley és Ansel Elgort jó választások voltak a filmhez, bár meg kell mondanom, hogy Shai nekem már Tris marad és abban a filmben jobban tetszett, viszont Anselnek jobban áll Augustus Waters, mint Caleb. Akivel nem tudok zöld ágra vergődni az Peter Van Hauten. Én bírtam a pasit, tényleg kedveltem, bár mi tagadás egy szemétláda. Néha túl nyers volt és utálatos, de mindent összevetve jó karakter. Szerintem mindenképp megéri megnézni a filmet és elolvasni a könyvet is, mert együtt alkotják szerintem azt a bizonyos egészet, bár a filmet nem szinkronnal nézzétek, mert az borzalmas. (Hát jó?!?! Most komolyan?!?!?!)

A kedvenc Isaac pillanatom.

És jöjjenek a már megszokott idézetek is:

 "Szenvedés nélkül hogyan ismerhetnénk meg az örömöt?"

"Mert csak egyetlen ótvarabb dolog van a világon annál, ha az ember tizenhat évesen harap a fűbe a ráktól, mégpedig az, ha az embernek olyan kölyke van, aki fűbe fog harapni a ráktól."

"Olyan hullámvasúton ülök, barátom amely csak fölfelé megy."

"Ez egy metafora: a fogad közé szorítod a gyilkost, de nem adsz neki hatalmat a gyilkolásra."

"Néha elolvasunk egy könyvet, és ez eltölt ezzel a különös, biblikus rajongással, és szent meggyőződésünk lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet."

Mindent összevetve: 5/4,5

Talán kicsit jobban bele lehetett volna menni Hazel és az édesanyja kapcsolatába, de egy gyönyörű történet, amit legalább egyszer mindenkinek el kellene olvasnia, mert átértékeli az emberben a dolgokat.