Egy könyv, aminek szín van a címében

Carina Bartsch: Cseresznyepiros Nyár

Nem létezik olyan lány, aki elfelejtené, milyen is volt az első szerelem ezt senki sem tudja jobban, mint Emely. Hét év után találkozik ismét Elyas-szal, a jó megjelenésű, kedves, és világítóan türkizzöld szemű sráccal. Legjobb barátnőjének bátyja, aki már egyszer teljesen összezavarta az életét, és ezeket a sebeket még mindig mélyen magában hordozza. Emely teljes szívéből utálja őt. Sokkal inkább a rejtélyes, e-maileket író Lucára irányítja a figyelmét, aki az érzékeny és romantikus üzeneteivel megérinti a szívét. A két férfi különböző irányba tereli Emelyt, akinek el kell döntenie, melyik közülük, aki megmutatja neki az igazi énjét. 

De vajon tényleg beleszerethet valaki egy ismeretlenbe, vagy jár egy második esély az első szerelmednek?

Nem sokat vártam egy olyan könyvtől, aminek az eredeti címe Kirschroter Sommer. Tudom, menthetetlen vagyok a hülye előítéleteimmel, amit a német nyelv okoz. Pedig már a Kerstin Gier kisasszony is bebizonyította, hogy bizony vannak tehetséges német írók, de sajnos a nyelvvel mutatott kölcsönös utálatunk miatt én ódzkodva nyúlok ilyen könyvekhez. Ezennel arcon csapom magam egy lámpával, mert egy idióta vagyok. Ez a könyv zseniális, bár még mindig szívesen mondogatom, hogy Kirschroter Sommer erősen gesztikulálva, torokhangokkal,agresszívan, de a címtől függetlenül a tartalom megvett magának teljesen.

Először is néhány szó a történetről most, hogy friss az élmény. Emely átlagos egyetemista lány Berlinben. Irodalomtudományt tanul és persze számomra rögtön szimpatikus is lesz emiatt. A történet úgy kezdődik, hogy a legjobb barátnője Alex odaköltözik a bátyjához Elyashoz. Emely természetesen örül annak, hogy újra egy városban van a legjobb barátnőjével, de ezzel együtt elkerülhetetlen lesz az Elyassal való találkozás is. Mint a fülszövegből kiderül Elyas volt Emely első szerelme és valószínűleg az a románc csúfosan ért véget ezért a lány azóta is kerüli és gyűlöli azt, akiért korábban bolondult. Na igen, én már tudom mi történt akkor, de nem spoilerezek.. Muhahahaa! Feltűnik a képben Luca is, aki néha már-már csöpögős e.mailekkel árasztja el Emely–t, de aranyos. Nekem már a fülszöveg elolvasása után volt egy határozott tippem ki lesz Luca. (Szerintem kb. mindenkinek ez jut eszébe először) Ez a könyv elolvasása után még nem derül ki, de én határozottan állíthatom, hogy tudom ki ír Emelynek. A sztori kicsit lassan indul be és az elején talán nem olyan pörgős, de néhány oldal után már folyamatosan vigyorogtam olvasás közben.

A könyvben rengeteg a poén és a szócsaták, amiket én leginkább az Obszidián Katy vs. Daemon veszekedésekhez tudok hasonlítani, amiket szintén imádtam, emellett rengeteg amúgy is vicces rész volt benne. Emely egy relatíve szimpatikus csaj volt, viszont néha-néha már untam az elutasítását, mert Elyas engem kenyérre kent. Ennek ellenére én egy talpraesett lánynak tartom őt, akinek jól felvágták a nyelvét, viszont néha mikor Lucanak írt az az érzésem támadt, hogy két vasat tart a tűzben, mert Elyast nem igazán említi Lucanak és fordítva sem. Elyas… Mit is írhatnék Elyasról? Imádom az ilyen kemény külső, érzékeny belső pasikat a rámenős dumájukkal együtt. Elyas a türkizzöld szemű, fahéj barna hajú, izmos, nagy dumás, de érzékeny lelkű pasi. Sablonnak hangzik, az is, de én imádom ezt a sablont. Nekem -megmondom őszintén- nem lett volna annyi önuralmam, hogy ennyi oldalon keresztül és még az után is ellenálljak, pláne miután kiderül, mi történt a múltban. Én egy Kíra tócsává olvadva omlottam volna a karjaiba és ezt nem is szégyellem. Mi, csajok imádjuk a romantikát és kész. Amelyik pasi hajlandó velem romantikus filmet/szappanoperát nézni én ahhoz férjhez is megyek..  Emelynek ez a következő kis negatívuma, hogy túl kitartó, túl realista, de még egyszer megjegyzem, mindezek ellenére nagyon bírtam a csajt. Alexet pedig nem lehet nem szeretni, olyan cukor édes, hogy hihetetlen és örülök, hogy végül ő is megtalálta a számításait. Sebastiant meg a vállamra dobnám és elszaladnék vele, mert bár nekem egy Elyasért vérzik a szívem, azért egy Sebastiant sem küldenék vissza a gyárba.

Ez egy nagyon cuki romantikus könyv volt, amit imádtam. Lehet, hogy valaki szerint túlértékelt és nem szereti a romantikát annyira, de engem ez pont jó időben talált meg A Gyűrűk ura projektem közepén és szükségem volt erre. Beteg is voltam és legalább elterelte a gondolataimat, mert valljuk be a Gyűrűk ura, amúgy sem túl könnyű olvasmány, de félájultan, betegen igencsak megfekszi a gyomrot. Utoljára nem is tudom mikor vihogtam ennyit egy könyvön.

A sztereotípiák szerint a németeknek nincs humora. Na erre most csípőből rácáfolnék mert Kerstin Gier (Időtlen szerelem trilógia) és Carina Bartsch (Cseresznyepiros nyár) vagy nem németek vagy van kivételek az állítás alól. Nekem alapból elég érdekes humorérzékem van, a Brit humor, a szarkazmus, az irónia, a helyzetkomikum és társai, amiken betegre röhögöm magam, a korosztályomban népszerű malac viccek számomra nem igazán szórakoztatóak. A könyvekben általában ilyen poénok vannak és ez sem kivétel, tehát egyértelmű, hogy éjfélkor anya arra ébred és jön be a szobámba, hogy én egy könyvön nevetek. Számomra ez a könyv 5/5 pontos lett és kíváncsian várom a következőt. Sőt, már el is gondolkodtam rajta, hogy esetleg beleolvasok eredeti nyelven, ami nagy szó nálam, tekintve, hogy háborúban állok a német nyelvvel. Egyébként a második rész címe Türkizzöld Tél lesz, aminek szintén elég fura röhejesennémetes a német változata: Türkisgrüner Winter *Kíra mondogatja vagy fél órán át ezt, erősen gesztikulálva, hangosan, torokhangokat hangsúlyozva, agresszívan, de aztán erőt vesz magán, ez mégis csak egy könyvértékelés*

Deutsch borító

És még egy kicsit beszélnék a borítóról is. Nekem a magyar borítón látható Elyas sokkal inkább Elyas, mint a német változaton lévő Elyas. Ez most, hú, de értelmes volt. Nekem sokkal jobban átadja a karakterét a magyar borító, mint az eredeti, de az angol nyelvű kiadás is nagyon szép szerintem. Letisztult, de gyönyörű. Amúgy mi van a csaj szemével??

5/5*

És itt vannak a szokásos kedvcsináló idézeteim is:

"– Hé, szexisten! – kiáltottam a fiúk felé. Egy csapásra három férfifej fordult felém, és mindegyik úgy érezte, hogy neki szóltam.
(…)
Vajon akkor is mind megfordultak volna, ha azt kiabálom, hogy: „Hé, szarjankó?” "

Az angol nyelvű könyv borítója

"– Elyas.
– Hm…-búgta.
– Te zongorázol, és orvostanhallgató vagy, igaz? – leheltem, és azon fáradoztam, hogy a hangom füstös, erotikus árnyalatot nyerjen.
– Hm… – mondta ismét, és tovább simogatta a combomat.
– Ez azt jelenti, hogy az ujjaid nagyon fontosak, igaz?
– Hm? – A hangjában némi bosszankodás vegyült.
– Akkor a helyedben én azonnal elvenném innen a kezemet, amennyiben nem akarod, hogy minden egyes ujjadat eltörjem!"

"– Mégis mit kéne tennem? Te egyszerűen ránk szabadítottad ezt a Sebastiant elnyelő szörnyet, én meg hallgathatom a smacizást. Tudod, milyen undorító, ha az ember mindössze tíz centiméterre fekszik tőle? Grimaszt vágtam. Ez valóban egy érv. De csak ezért nem akartam Elyast sokáig a sátramban tudni. 

– Füldugó, Elyas, füldugó!
– Nem volt nálam. De fél órán át befogtam a fülemet.
– És miért nem tetted ezt továbbra is?
– Mondjuk úgy, amikor Sebastian keze lassacskán felfelé vándorolt a combomon, kissé besokalltam."