The 100

Sziasztok! Hú, most szükségem volt egy csokira és egy teára, hogy átálljak Shakespeare-ről Sci-fire. Tudjátok, említettem már a Shakespeare projektet, ami április 6.-án az én blogomon startol a Rómeó és Júliával. Eddig kereken 10 oldalt írtam wordben a feldolgozásokról és a drámáról, szóval készítsetek be április 6.-ra egy nagy adag nasit. Ma egy olyan sorozatról fogok írni, aminek konkrétan a lábai elé borulok. Ez a sorozat nem más, mint a The 100.

A sorozatot a CW gyártja, eddig két évadot élt meg és egyike annak a néhány CW alkotásnak, amit képesek az amerikai kritikusok is komolyan venni. Posztapokaliptikus sci-fi szerethető karakterekkel és csomó-csomó izgalommal. Most inkább egy ajánlót írok, mint kritikát, mert nem szeretnék elspoilerezni semmit egyik évadról sem. Egyébként is, ha pontoznám, szerintem ti is tudjátok hány pontot adnék rá. Megsúgom, ötöt…

Ez a rész nagyon-nagyon hatásos volt

A történet 97 évvel a világ vége után kezdődik. Majd száz évvel korábban az emberek kicuccoltak az űrbe és azóta sem tértek vissza, ugyanis a Föld veszélyes rájuk nézve a sugárzás miatt. A megmaradt néhány száz homo sapiens egy Bárka nevű űrhajón (?) él, ahol különös törvények uralkodnak. Azokat a kiskorúakat, akik bűnt követtek el bebörtönözik, a felnőtteket pedig kivégzik. A bűnök közé tartozik pl. az is, hogyha valaki egy gyereknél többet hoz a világra, mivel keményen megy a populációcsökkentés. Azért, mert a Földnek mostanra már élhetőnek kell lennie és egyéb spoileres okokból is úgy döntenek a vezetők, hogy letesztelik, veszélyes-e még számukra a bolygó. Kik lennének vajon a megfelelő kísérleti nyulak, akik megnézik, lehet-e élni már ott? A kiskorú bűnözők. Százukat leküldik a Földre és elkezdődnek az izgalmak. Van, mikor egymást pusztítják, van, mikor a rejtélyes földiek tizedelik őket és előfordulnak egyéb esetek is. Miután a száz lement a Földre két szálon fut a cselekmény, az egyik a Bárka történései, mert ott is felütik a fejüket a problémák, a másik pedig az anyabolygón tengődő fiatalok, akik először mintha kettészakadnának, és míg az egyik fél próbál eljutni Mount Weather-be az ott maradt ellátmányért, addig a csoport másik (nagyobbik) fele féktelen bulizásba kezd, mert „Amit csak akarunk”. Elgondolkodtam, hogy én vajon mit csináltam volna, és rájöttem, hogy én is a bulizók táborát erősíteném, ha ilyen helyzetbe kerülnék, mert éljen a szabadság és a lázadó kamaszkor.

Bellamy (Bob Morley)

Ez csak a kezdő történet nagy lényege volt, vannak nekünk főszereplőink is, megjegyzem, nagyon királyul összerakva. Vegyük példának a főszereplő lányt, Clarke-ot, akinek remek vezetői génjei vannak, logikusan és hideg fejjel gondolkodik és hát egy igazi harcos amazon hősnő. Majdnem elfelejtkeztem a személyes kedvencemről, Bellamy-ról, akit már a Pilot hetedik percében imádtam. Az első évad első felében egy önző, hatalommániás barom szép barna szemekkel és jó beszólásokkal, de ahogy halad a történet egyre jobban belelátunk az ő indokaiba és érzelmeibe és még a korábbinál is jobban beleszerelmesedünk. Gondolom feltűnt, hogy Bellarke párti vagyok és hogy két évadon keresztül vártam, egy nagy felismerésre, összekapaszkodásra és egy hatásos csók jelentre. SPOILER És várhatok még sokáig rá…. SPOILER VÉGE Finnt, a soron következő jellemezni kívánt karaktert én az első perctől ellenszenvesnek találom. Fogalmam sincs, miért, talán már akkor is Bellamy bűvkörében voltam, de ez van. Octaviat, Bellamy hugicáját pedig az elején nem szerettem, de utána -főleg a Lincoln részeknél- nagyon megkedveltem és a női főszereplők közül talán ő az, akit a legjobban szeretek. Van benne kurázsi és olyan igazi harcos, mert vannak olyan hősnők is úgy általában, akiket csak beállítani akarnak bátornak és erősnek, de valójában idegesítő libák. Khm…khm… Kelsey Hayes, Bella Swan.. Soroljam még? Később feltűnnek még a továbbiakhoz kulcsfontosságú karakterek pl. Raven és Lincoln, meg persze ott vannak a Bárkán maradt emberek is, de ha mindenkit órákig jellemeznék, akkor itt ülnénk Húsvétig, ti meg -gondolom- alig várjátok, hogy befejezzem a dumálást és rohanhassatok The 100-at nézni.. Igazam van?

Octavia és Lincoln
Ezt a jelenetet annyira imádtam.

Én ezt a sorozatot imádom, teljesen függő lettem és napokig csak a Knocking on Heavens Door-t hallgattam. Bellamy-ről nem tudok összefüggő mondatokat alkotni, bár feljebb csak sikerült valahogy, de ő olyan húúúúú… meg hűűűűűű… és ááááááá… Bár a drága édesanyám szerint lány neve van (megbocsájthatatlan, hogy így gondolja). De Bellamy akkor is Bellamy. A történet és ez az egész ’vissza a Földre’ dolog is különleges és egyedi, szóval bátran ajánlom minden posztapokaliptikus sci-fi rajongónak. Hú, ez elmenne egy nyelvtörőnek is.

Ez nagyon LOL

Izgalmas, fordulatos és minden megvan benne, amitől élvezhetővé válik a sorozat. Nagyon remélem, hogy nem úgy fogja végezni, mint ahogy általában a CW alkotások. Értsd: Húzzák, mint a rétestésztát, már teljesen elvonatkoztattunk az alaptörténettől, mi több, arra sem emlékszem mi volt az alapsztori. Szépen lassan vontatottá váltak, mert a csatorna nem tudta, mikor kell befejezni és a lehető legtöbb bőrt akarta lehúzni egy adott történetről, ami így sajnálatosan érdektelenné vált. Igen, most konkrét példám is van erre, pl. a Vámpírnaplók, amiben hat évad alatt konkrétan minden előfordult és Matt maradt mondhatni az egyetlen szereplő, aki még ember. Szóval, visszatérve az eredeti témára, remélem, hogy nem így fog végződni a 100, mert kár lenne érte. Inkább fejezzék be a negyedik évad után mondjuk úgy, hogy minden évad minden percét élveztem, minthogy unjak végig még harmincat. Elég baljósan hangzott, de azt hiszem okkal rettegek, mert a CW hajlamos túlzásokba esni.

Bellarke

Nem tudom, másnak feltűnt-e már, hogy sokkal nehezebb olyan dolgokról véleményt alkotni és összefüggő mondatokat mondani, amit imádsz, ellentétben azokkal, amit utálsz. Ha végigrágtad magad az egész bejegyzésen, kedves olvasó, akkor most már semmi sem választ el attól, hogy menj The 100-at nézni.. Ez nem parancs, hanem nyomatékos kérés.

U.I.: A képek a Pinterestről származnak és sajnálom, ha túl sok van belőlük, de nem bírtam magam kontrollálni..