2017 Music Projekt Tag

Sziasztok! Alig tértem vissza a blogolásba máris egy nagyon különleges projekt vette kezdetét itt és még számos másik blogon, ami nem más mint a Music Project. Tudni illik október elseje a zene világnapja és a zene mindegyikünk életének szerves része, erről szeretnénk egy kicsit megemlékezni a héten, remélem tetszeni fognak a bejegyzéseink, mindannyian rengeteget dolgoztunk velük. Én elsőként egy kérdéssort hoztam, amit minden blogger meg fog válaszolni a projekt alatt, remélem tetszeni fog. A bloggerek listáját a bejegyzés alján találjátok és a projekt témájához hűen a kedvenc számaink is fel vannak tüntetve, hogyha épp kifogytatok a lejátszási listákból.

Melyik karakterek alkotnának jó együttest és milyen zenét játszanának?(Dorka)

Én személy szerint szívesen megnézném az egyébként is zenész karaktereket különböző könyvekből együtt dolgozni, hahaha. Az én bandám tagjai nem mások lennének, mint Nagy Márk (Bexi sorozat), Kyle Hamilton (Sz mint szűz), Dominic Wyatt (Rocksztárt kaptam karácsonyra), David Ferris (Lick-Taktus), szerintem ha sikerülne dűlőre jutniuk bármivel kapcsolatban nagyon jók lennének együtt és biztos vagyok benne, hogy nagyon sok jó számot hallanánk tőlük. A banda összetételét elnézve szerintem a pop/rock stílus állna hozzájuk a legközelebb, bár erős a gyanúm, hogy nagyon megküzdenének a rivaldafényért, hiszen mindannyian megszokták már, hogy ők vannak a középpontban.

Melyik kedvenc számod jellemzi legjobban az egyik kedvenc könyvedet? (Sol)

Sajnos itt nem túl kreatív a válaszom, mivel a szám a szerepel a könyv filmadaptációjában, de az egyik kedvenc könyvemről van szó és emlékszem, hogy mikor olvastam akkor hetekig csak ezt az egy számot hallgattam ez pedig a Not today az Imagine Dragonstól, ami mellesleg az egyik kedvenc együttesem, a könyv pedig nem más mint a Mielőtt megismertelek Jojo Moyes tollából.

Melyik kedvenc előadódat tudnád elképzelni a jelenlegi abszolút favorit könyvedbe, mint főszereplő és melyiket, mint fő gonosz? (Gothic)

Hú, nehéz kérdés, de mint főszereplő, mint egy igazi Bad Boy Book Boyfriend (BBBB haha) rögtön Zayn jutott eszembe, az ex One Direction tag. Csak halkan megemlíteném, hogy körülbelül 10 éves korom óta imádom mélyen szerelmes vagyok belé és mióta kivált a bandából szerintem egyre jobb és jobb, végre megtalálta a hozzá passzoló stílust ráadásul nem is csúnya, na..

U.i.: A Dusk till dawn annyira zseniális, hogy hetek óta crushom van rajta, pedig egy zeneszámról van szó..

Főgonosznak pedig Taylor Swiftet mondanám, szerintem nagyon illik rá egy hidegvérű, díva szerep, mondjuk egy gonosz királynő, aki dalt ír az exeiről vagy valami ilyesmi. (Nem nem a Look what you made me do klip megnézése után döntöttem így... Jó, bevallom, de, így volt. Mentségemre legyen, hogy a klipben kígyók szolgálják fel neki a teát, ördögi nem?) 

Melyik általad kedvelt zenészeidnek a tollából olvasnál el egy; romantikus, horror, fantasy könyvet? (Gothic)

Szerintem Demi Lovato a dalszövegeit elnézve gyönyörű, sötét és szomorú hangulatú szerelmes regényt írna. Nagyon szívesen olvasnám.
A horroron nagyon sokat gondolkodtam és végül Adam Lambertre esett a választásom. bevallom őszintén, hogy nem hallgatom soha a zenéjét, viszont emlékszem néhány számára még 5-6 évvel ezelőttről, mikor egész nap zenecsatornákat néztem nyári szünetben és szerintem meg tudna írni egy jó horrort.
A harmadik kategória pedig a fantasy volt, amit szerintem a legnehezebben megírható műfaj és sajnos egy olyan zenei előadó sem ugrott be, akiről el tudom képzelni, hogy megír egy Trónok harca kaliberű történetet.

Ha a könyvben megemlítenek egy zeneszámot, rákeresel és meghallgatod vagy figyelmen kívül hagyod? (Wandamaci)

Általában meghallgatom és utána rögtön végtelenre állítom és amíg olvasom a könyvet folyamatosan azt hallgatom.

Milyen szerepet töltenél be legszívesebben egy zenekarban (énekes, gitáros, dobos, stb., esetleg inkább maradnál a rajongók között)? (molly_)

Szívesen lennék énekes, mert az valószínűleg azt jelentené, hogy szép az énekhangom és nem olyan mint egy leforrázott macskáé vagyis most.

Ha választanod kéne, melyik zenei bálványoddal mennél könyvesboltba, illetve melyik könyvkarakterekkel mennél el ennek az előadónak a koncertjére, kikre esne a választásod? (Gothic)

Szerintem Ed Sheeran nagyon nagyon jó társaság lenne egy könyvesboltban, és utána beülnénk egy kávéra és beszélgetnénk a kedvenc könyveinkről. Fordítva pedig bármelyik romantikus lelkű, de nem túl nyálas női karakter élvezne egy Ed Sheeran koncertet, nekem is nagy álmom.

Ha választanod kéne, a kedvenc együttesed koncertjére, (VIP szektor, autogram, találkozási lehetőség, közös fotó, minden egyéb, még talán a színpadra is felhívnának egy közös zúzásra) vagy egy év korlátlan könyvvásárlási lehetőség között, amit egy nagyobb könyváruház biztosít, hogy döntenél? És hány könyvet vásárolnál? (Réta)

Mindenképpen a könyvvásárlást választanám és valószínűleg az egész kínálatot felvásárolnám. Egy koncerttel engem annyira nem lehet megmozgatni, mert nagyon sok előadót hallgatok, de nincs egy, akinek minden egyes számát ismerném. Mondjuk egy Martin Garrix bulit nagyon adnék, de még akkor is a könyvvásárlást választanám.

Melyik könyves zenész álompasi volt a kedvenced és miért? (Indie/Perpetua)

Kyle Hamilton nagyon megdobogtatta a szívem, egyszerűen tökéletes volt, kellően romantikus, de humoros és oldalakat tudnék ömlengeni róla. Milyen kár, hogy az Sz mint szűzben ő volt az egyetlen pozitív pont, mert őt imádtam, de az összes többi szereplőt utáltam és a történetet is, borzasztóan idegesített.

Ki az a zenész, akinek élete és munkássága legnagyobb hatással volt a jelenleg kialakult életedre? (Neverhood)

Alan Walker hatalmas kedvencem, zseniális előadó, és bármelyik szám amiben benne van a keze munkája zseniális, tudom, hogy nagyon sokan nem szeretik az elektronikus zenét, de szerintem Alan Walker az egyik legjobb zenész jelenleg a világon. Lélegzetelállítóak a dalai.

Szoktál zenét hallgatni olvasás közben? Ha igen, milyen stílust? (Hikari)

Általában ha említenek valamilyen számot a könyvben, akkor azt, hogyha van hozzá a valamilyen lejátszási lista, akkor azt állítom végtelenre, de nagyon sokszor csak az aktuális lejátszási listámat nyomom be, ami nagyrészt pop.

Ha alapítanod kellene egy fantasy bandát, melyik kedvenc fantasztikus karaktereidet tudnád elképzelni az egyes tagokként? (Gondolok itt pl sárkányra, varázslóra, és minden egyéb fantasztikus és természetfeletti karakterre, ami felbukkanhat a könyvekben, vagy akár ilyen konkrét szereplőre könyvekből? (Annie)

A Cassandra Clare könyvekből ismert Magnus Bane mindenképpen fontos tagja lenne az együttesemnek, hiszen egy nagyon király karakter, emellett biztos, hogy helyet szorítanék még Daenerys Targaryannek a sárkányaival, és Rhysand-nek is a Tüskék és Rózsák udvarából.

Melyik dalt valasztanad eletindulodnak / vagy melyik dalszoveg idezetet eleted mottojanak? (Virág)

Erre a kérdésre mindig ugyanazt a választ, adom: Kowalsky meg a Vega: Amilyen hülye vagy, úgy szeretlek. Ez a dal a gimis gólyatábort és a legjobb barátaimat juttatja eszembe, akikkel ott találkoztam. Ez a dal engem végtelenül motivál, boldoggá tesz és az életemet is próbálom a dalszöveg szerint élni, pozitívan látni mindent és mindig időt szánni az emberekre, akik fontosak nekem, mert az élet szép. :) 

#01	Virág	-	Never Let Me Go	►
#02	Annie	-	Lap lap után	►
#03	Réta	-	HaBár, a könyves kocsma	►
#04	Ashley Redwood	-	Ashley értékel	►
#05	Neverhood	-	Neverhood's Diary	►
#06	K. A. Hikari	-	Írásaim Tárháza	►
#07	Dorka	-	Anya olvas	►
#08	Wandamaci	-	Wandamaci (könyv)birodalma	►
#09	Gothic	-	Goodbye Agony	►
#10	Sára	-	Metaforaszennyezés	►
#11	Csokitorta	-	Varázstinta	►
#12	Barby Malik	-	Kitablar	►
#13	Molly	-	Coffee and Manga	►
#14	Perpetua feat. Indie	-	Könyvjelző	►
#15	Kovkira	-	Miss Library	►
#16	Sol	-	Könyvvadászok	►

Több

Őszi Book Tag

Sziasztok, ma egy igazi Őszi Book Taggel és igazi őszi könyvekkel érkeztem, aminek nagyon élveztem a megírását (főleg a fényképek elkészítését). Úgy tűnik az Üvöltő szelek lendített bele újra a blogolásba és nagyon hálás vagyok neki. Egyébként hogy telik a szeptemberetek? Az enyém nagyon elfoglalt, de a szabad hétvégéken remélhetőleg fogok tudni időt szakítani egy-két bejegyzés megírására. A taget egyébként a molyról vadásztam, ha valakit érdekel, na de kezdjünk is bele.

Lehullott levelek

A világ tele van színekkel. Mondj egy könyvet, amin jelen van a piros, a citrom- és a narancssárga.

"Vannak helyzetek, amelyekben az ember akarva-akaratlanul is megkedveli a másikat. Egy négyméteres hegyi trollal szembenézni – nos, ez pontosan ilyen helyzet."

Ehhez a ponthoz rögtön a Harry Potter első három része jutott eszembe, aztán a polcon megláttam, hogy az utolsó is passzol a színvilágba. Szerintem a Harry Potter könyvek egyébként is tökéletes őszi olvasmányok, legalábbis én mindig október környékén olvasom őket újra, a Roxfort hangulata meg az egész Harry Potter világ az őszt juttatja eszembe, nem beszélve a vajsörről amit nagyon szívesen kortyolgatnék hideg őszi estéken.

Kényelmes pulcsi

Végre elég hideg van a kényelmes meleg ruhák viseléséhez. Melyik könyv tölt el melegséggel?

"Akarom az ünnepeket és a születésnapokat, a szorgos időszakot és a lusta hétvégéket. Szeretném mogyoróvajas ujjacskák nyomát látni az íróasztalomon. Kellenek nekem a családi viccek, a viták, minden. Azt akarom, hogy közös életünk legyen."

Ide a Párválasztó sorozat jutott eszembe, abból is a harmadik rész, hiszen az volt a kedvencem. Az aranyos romantikus történet, ami ráadásul tele van izgalmakkal, a hangulata és természetesen Maxon igazán meg tudja melengetni a szívem.

Őszi vihar

A szél süvít, az eső kopog. Melyik könyv, vagy műfaj lenne, amit ilyen napokon olvasnál?

     

"– Súlyos választás előtt állsz, gyermekem. Mától kezdve egyik szülőd idegen lesz számodra. Az anyád nem akar többé látni, ha nem mégy feleségül Mr. Collinshoz, nekem pedig akkor ne kerülj a szemem elé, ha hozzámégy."

Az ilyen viharos időben nagyon szeretek elutazni a 19. század Angliájába egy jó Austen könyvvel. A Büszkeség és Balítélet évek óta nagy kedvencem és mindig ősszel kerül elő. Annyira bájos, tökéletes olvasmány egy forró teával az ablak melletti fotelben kuckózva, miközben kint tombol a vihar. A képen felhívnám a figyelmet a kedvenc Schönbrunni kastélyos bögrémre, hiszen olyan gyönyörű.

Hűvös, csípős idő

Melyik vagány karakter helyébe lépnél?

"– Mily csodás, hogy itt látlak, Feyre, kedvesem! – szólt Rhysand, aki az ágyon elterülve könyökölt. – Megtudakolhatom, miért kaparászol a kandallómban?"

Hmm, biztosan rengeteg menő karaktert ismerek már, de most mégis rögtön az egyik legfrissebb könyvélményemből jutott eszembe egy szereplő. Nem más, mint Rhys a Tüskék és rózsák udvarából. Az értékeléseket olvasva egyébként mindenki Tamlinért rajong és én nem tudom miért, de Rhysandet találtam a legérdekesebb karakternek és simán megállja a helyét a vagány kategóriában. Bár zárójelben megjegyezném, hogy nem igazán szeretnék a helyébe lépni, viszont szívesen olvasnám már a sorozat második részét magyarul khmmm.. khmm.. Könyvmolyképző..

Forró almabor

   Melyik az a könyv, ami alulértékelt?

"Van valami udvarlófélém, de még nem szoktam hozzá. Igazán nagyon kellemes férfi, és pazar lakomákkal halmoz el, de néha elfog az érzés, hogy a könyvekben megírt udvarlók jobban érdekelnek, mint aki épp velem szemben ül. Micsoda gyáva, elmaradott, elferdült gondolkodású némber lesz belőlem, ha ez igaznak bizonyul!"

Ide a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot választottam, szívet melengető szellemes és egyedülálló a hangulata. Egy levélregényről beszélünk, szóval az már rögtön megad egy kellemes alaphangulatot, amit a történet szellemessége csak még jobban erősít. Azért raktam az alulértékelt könyv kategóriába, mert bár magas az értékelése molyon és fantasztikus könyv, mégsem volt soha annyira népszerű, mint rengeteg kevésbé jó regény és szerintem megérdemelne egy jó nagy rajongótábort, mert elbűvölő.

Kabátok, sálak, kesztyűk

Az időjárás hidegebbé vált és ideje, hogy melegebben öltözzünk. Melyik az a könyv, ami annyira csodás borítóval rendelkezik, hogy legszívesebben csak magadnak tartanád meg? 

"– Nahát, nahát, Mara Dyer.
Az ajkamba haraptam, és lesütöttem a szemem.
– Mi van?
– Nem hiszem el! – mondta Noah döbbenten.
– Mit?!
– Te féltékeny vagy. – Hallatszott a hangján, hogy mosolyog.
– Nem is – hazudtam.
– De igen. Megnyugtatnálak, hogy nincs mitől tartanod, de azt hiszem, ez eléggé bejön nekem."

Szerintem az összes eddig említett könyv illene ehhez a kérdéshez, de úgy illik, hogy ide is egy újabb olvasmányt válasszak. Az igazat megvallva már fogalmam sincs, hogy miről szólt ez a regény, de a borítója kétségkívül gyönyörű. Egy időben nagyon menők voltak ezek a víz alatti borítók (volt néhány igencsak csúnyácska is) de ez lélegzetelállítóan szépre sikerült.

Több

A szerelem sötét és pusztító | Emily Brontë: Üvöltő szelek

Sziasztok! Tudom, tudom, ahhoz képest, ahogy beharangoztam a nagy visszatérést elég sokat kellett várnotok az első bejegyzésre, de mentségemre legyen, hogy rögtön elkezdődött az iskola és örülök ha épp enni van időm a rengeteg programtól. (Tudom, tudom nagyon rossz mentség, de nincs jobb.) Mindenesetre pénteken elkaptam valami torokfájós vírust, úgyhogy azóta lábadozom és az ágyhoz vagyok kötve, közben pedig a kezembe akadt ez a szépség és nem tudom megállni, hogy ne írjam le róla a csapongó érzéseimet. Kérlek bocsássátok meg, ha nagyon amatőrnek tűnök stílusban, összeszedet(len)ségben vagy a bejegyzés tagolásában. Elég sok idő kimaradt és azt sem tudtam, hogyan kezdek hozzá, de mikor befejeztem az írását rájöttem, hogy nagyon nagyon lenyugtat, hogyha kiírhatom magamból a gondolataimat egy ilyen könyvről. Túl sokat fecsegtem már, vágjunk is bele.


Eredeti cím: Wuthering Heights
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó (és számos másik)
Eredeti megjelenés éve: 1847
Oldalszám: 408
Ár: 2499 Ft
Stílus: klasszikus, romantikus, gótikus

Szerelem, gyűlölet, bosszú… Páratlan érzelmi intenzitással, felemelően ábrázolt, erőtől duzzadó történet Catherine és Heathcliff sírig – s talán azon túl is – tartó szenvedélyes kapcsolatáról. A lány apja befogadja az árva fiút, akit Catherine fivére kezdettől fogva megvet és cselédként kezel. Noha az öntörvényű lelenc és a lány között az évek során szerelem szövődik, a temérdek megaláztatás, a durva bánásmód miatt Heathcliff viharos éjjelen elszökik. Évekig nem is hallani felőle, ám amikor visszatér, eltökélt szándéka, hogy méltó bosszút áll az elszenvedettekért, és sötét szándékainak olthatatlan szerelme sem vethet gátat. Az Üvöltő szelek a világirodalom nagy rejtélyeinek egyike. A középső Bronte nővér egyetlen prózai műve. „Emily húgom élete – egyetlen fél év kivételével – teljes visszavonultságban telt egy falusi lelkészlakban a Yorkshire és Lancashire határán húzódó hegyek között” – írja Charlotte Bronte. Meghökkentő, hogyan tudott ez az elvonultan élő papkisasszony kilépni szűkre szabott tapasztalati köréből, és „egyszerű eszközökkel, közönséges anyagból” ily kiemelkedőt alkotni. A világirodalom egyik legkülönösebb, leginkább magával ragadó szerelmi története.

Ez a könyv azt hiszem véglegesen összetörte a szerelemről felépített idilli képemet. Betegen kezdtem bele az olvasásába és le sem tudtam tenni, mivel ágyhoz voltam kötve egy nap alatt sikerült befejeznem és azóta a történeten járnak a gondolataim folyamatosan. Ez nem egy Austen féle tipikus gondtalan, angol szerelmes regény. Ez egy sötét, pusztító és ezek mellett mélyen elgondolkodtató történet társadalmi pozícióról, rangról, családról, döntésekről, pusztító szenvedélyről, és mindent (még a karaktereket is) felemésztő szerelemről mely még a síron túl is tart. Egy dajka narrálásán keresztül jutunk el Szelesdombra, érzékletes képet kapunk a korról, a szereplőkről az ottani életről, majdnem az egész könyvön a dajka kísér minket végig, hiszen ő ott volt minden egyes eseménynél, amit később elmesélt (nem is értem, hogy bírta idegekkel, hiszen olyan nyomasztó az egész, hogy még a gondolatára is kiráz a hideg, akkora hatással volt rám a történet.).

"Életem nagy értelme: ő. Ha mindenki más elpusztulna, és csak ő maradna életben: általa továbbélnék én is! De ha mindenki megmaradna, csak ő pusztulna el, az egész világ idegen lenne számomra, nem érezném magam többé részesének."

Az igazat megvallva a szereplők közül egyiket sem sikerült megkedvelnem vagy épp közel éreznem magamhoz, ez viszont ezúttal semmit nem vett el a könyvélményből, mert minél antipatikusabb volt egy karakter annál inkább felkeltette az érdeklődésemet. Heathcliff és Catherine sem volt pozitív karakter a számomra, mégis nagyon érdekelt és mélyen megérintett a történetük, bizonyos pillanatok még a könnyeket is kicsalogatták a szememből, hiszen a gyűlöleten túl mélyen szerették egymást. És itt van amiről beszélni szeretnék. A szerelem és a gyűlölet uralja az egész regényt. A szereplők nagy része olyan gyűlöletet és keserű érzelmeket táplál valaki/egymás iránt, hogy az még az olvasóra is átragad, el sem tudom mondani, mennyire padlóra vágott érzelmileg a könyv. Bizonyos részeknél már úgy éreztem, hogy a karakterek feladják a küzdelmet a boldog életért és elkezdenek ők is gyűlölni és szenvedni, ahelyett, hogy szeretnének. Heathcliff bosszúhadjárata egyrészt beteges, másrészt pedig egy kicsit én is élveztem mikor sorra adta vissza az ellenségeinek a megérdemeltet. Ő egy olyan mélyen árnyalt karakter, akit szerintem sokadszori olvasás után sem fogok tudni megfejteni, lehetetlen a fejébe látni, gyűlöltem és sajnáltam egyszerre, a tetteivel nagyon sokszor nem értettem egyet, viszont végiggondolva a történetét könnybe lábad a szemem. Én már csak ilyen örök romantikus vagyok, na. 

Amint említettem Heathcliff múltja és története szívszaggató és elkeserítő, Catherineről is ugyanezt mondanám, mivel a kettejük története valamilyen szinten egybefonódik, még sem lenne teljesen helyénvaló az állítás. Úgy érzem, hogy Heathcliff sokkal többet tett az esetleges boldogságért, mint Catherine. Bár a férfinak is megvan a borzasztó természete, Catherine túltett rajta. Önzőségből cselekedett, és tudta, hogy rosszul cselekszik, mégsem hallgatott a szívére. Sajnáltam, elmondhatatlanul sajnáltam, de összességében az a véleményem hogy minden ami történt az Catherine rossz döntése miatt történt. Elvágta a boldogság lehetőségét és összetörte a saját, az olvasó és Heathcliff szívét is. 

"– Csókolj meg még egyszer és ne engedd látni ezeket a szemeket. Megbocsátom, amit velem tettél. Szeretem a hóhéromat…de a tiédet hogy szerethetném."

Az "első generáció" sztorija eléggé mélyen érintett és mikor szépen lassan az egész átfolyt a "második generációba" még nem értettem, hogy ebből mit akar kihozni az írónő, de idővel minden megvilágosodott. Az első generáció sokkal jobban megfogott, de tény, hogy a második generációval lett teljes Szelesdomb története. A történelem bizonyos szinten megismétli önmagát és ezen keresztül kapunk egy kis happy endet, bár az igencsak keserédes (legalábbis számomra). A kicsi Cathie és Hareton elbűvölőek voltak, de számomra a regény kulcskaraktere mindig is Heathcliff marad.

Az a szerelem amit az Üvöltő szelek lefest egyáltalán nem boldog vagy idilli, ez viharos, pusztító, szenvedélyes és szívet tépő. Ahogy a könyvet olvastam két dolog járt a fejemben folyamatosan. Vagy arra gondoltam, hogy "Istenem, csak egyszer szeretnék én is így valakit az életben." vagy épp arra, hogy "Nem gondoltam hogy a mély, igazi szerelem ennyire tönkre képes tenni két embert." Szerintem senki sem gondolná, de ha elolvassa  Emily Brontë lehengerlő alkotását, akkor megérti. Ha a szerelem olyan mély ellentétekkel és olyan természetű emberekkel párosul, mint jelen esetben, akkor a szerelem nem csak romboló, hanem egyenesen pusztító. Catherine és Heathcliff kapcsolata valamilyen szinten gyönyörű, de a szereplők karakteréből kiindulva halálra volt ítélve. Az én érzésem végig az volt, hogyha harcolnának érte, mindent kibírnának, de küzdeni nem akartak a boldogságért, hiszen beletörődtek a sorsukba, viszont elengedni nem voltak képesek a másikat és így maradtak a kínok amik ezzel jártak.

"Mi az, ami nem őt juttatja eszembe? Nem nézhetek erre a padlóra anélkül, hogy lábának nyomát ne látnám rajta. Minden felhőben, minden fában az ő arcát látom, őt rejti az éjszaka, ő bukkan elém a nappal csalóka fényeiben. Jelentéktelen férfi- és női arcok, a saját arcom, mind gúnyosan őrá emlékeztetnek. Az egész világ körülöttem azt bizonyítja szüntelen, hogy létezett, és én elvesztettem őt!"

Valószínűleg észrevettétek, hogy össze vissza csapkodnak a gondolataim. Sajnos ez mindig így van amikor egy olyan könyvről kell összeszednem a gondolataimat amely ilyen árnyalt és ekkora hatással volt az érzelmi világomra. Szerintem egy jó regénynek ilyennek kell lennie. Nem attól jó egy könyv, hogy belezúgok a főszereplő pasiba, jókat nevetek rajta vagy épp egy délután alatt kiolvasom az izgalmak miatt. Szerintem akkor jó egy könyv, hogyha elgondolkodtat és gyökerestől rázza meg a világképemet és napokkal a befejezés után sem tudok másra gondolni, ha úgy érzem megbolondulok, ha nem beszélhetem ki valakinek az érzéseimet a cselekménnyel kapcsolatban. Igen, az Üvöltő szelek egy határozottan jó könyv. 

5/5*

Nagyon magával ragadott, biztosan újra fogom még olvasni és megnézem egy-két filmváltozatát, nagyon nagy kedvenc lett.

Ha valaki el szeretné olvasni, ahhoz tökéletesen a könyvhöz illő hangulat kell, készüljetek fel, hogy a könyv fájni fog, szívben, lélekben és elszomorít, összetöri a szíveteket, elkeserít, kétségbe ejt és egy negatív búskomorságba kényszerít, de ezek mellett gyönyörű történet, fájdalmasan gyönyörű. 15-16 éves kortól ajánlanám, mivel nem egy tündérmeséről van szó, néha egyenesen horrorisztikus.

Több

I'm back | Hol voltam? | Tervek a jövőre

Sziasztok! Ha emlékeztek még, akkor a Búcsú bejegyzésben megemlítettem, hogy lehetséges, hogy egyszer újrakezdem a blogolást, és ma elérkezett ez a nap. A szemfülesek észre is vehették, hogy az utóbbi napokban teljesen megváltozott a blog designja, amiből már egy kicsit lehetett sejteni, hogy jön valami.

1,5 éve a blog bezárásának személyes okai is voltak, de az is benne volt, hogy én idő közben kimentem egy évre Mexikóba cserediákként. Amíg én kint éltem teljesen leszoktam az olvasásról és nem is igazán volt meg rá a lehetőségem és igazság szerint, miután én leálltam a blogolással csak erre az utazásra koncentráltam. Ezt nem nagyon szeretném (legalábbis most nem) hosszan ecsetelni, ha bárkinek bármilyen kérdése van a külföldön töltött idővel kapcsolatban, akkor az elérhetőségek modulban találja az e-mail címem illetve az instagram fiókom is fel van tüntetve, szívesen válaszolok az üzenetekre de egyelőre még nem tudnám összeszedni a gondolataimat egy komolyabb, rendezett bejegyzéshez. Életem legjobb élménye volt és nagyban hozzájárult hogy az a személy legyek, aki most vagyok. Hazaérkezve Mexikóból kezdtem el újra olvasni és ismét feléledt az olvasás iránti szenvedélyem, majd rájöttem, hogy nagyon-nagyon hiányzott a blogolás is, ezért úgy döntöttem, hogy ismét belevágok. Összességében az a 1,5 év kihagyás nekem kellett, hogy most, érettebb fejjel újraélesszem ezt az egészet és talán huzamosabb ideig életben is tartsam.

A terveim a jövőre nézve pedig a minél több blogolás, szeretnék rendszeresen posztolni és olvasni is, a sulitól nem tudom, mennyire lesz rá időm, de jelenleg úgy gondolom, hogy heti kettő (szerda, szombat) bejegyzésre lehet majd számítani, a heti egy mindenképp meglesz, de szerintem majd minden jön magától. A blog témája változatlanul a könyvek, filmek és néha egy kis személyes OFF marad. Szeretném megköszönni a régi olvasóimnak, akik most visszatérnek és üdvözölni az újakat, akik csak ezután fognak követni, hamarosan érkezem az első újrakezdős teljes értékű bejegyzéssel.

Több

Búcsú

Sziasztok! Nem, nem értettetek semmit félre, most elbúcsúzom tőletek és a blogtól is. Igazság szerint körülbelül egy éve még lelkesen vágtam bele és érdekelt is a blogolás, de azóta sok minden megváltozott. Egyre kevesebb az időm és a blogolás, mint hobbi idő közben még egy plusz feladattá vált és észrevettem magamon, hogy olvasás közben is csak az jár a fejemben, hogy milyen bejegyzést kéne erről írni. Olvasni továbbra is szeretek, de a blogba, ha lehet így fogalmaznom, belefáradtam/beleuntam. Tudom, hogy ez nem fair az olvasóimmal szemben, de azt hiszem, ha én nem élvezem, amit csinálok, az megmutatkozik a bejegyzéseken is. Emellett rájöttem arra is, hogy a blogolás nekem nem töltheti ki az életemet, mint a nagy könyves bloggereknél, hiszen teljesen más könyvektől független ambícióim vannak, amik mellett már nem fér meg egy ilyen "munka". Az ember sokat tud változni, főleg az én korosztályomban, én sem vagyok már ugyanaz, mint egy éve és ezt annak lehet betudni, hogy most, hogy középiskolába kerültem és elkezdtem valóra váltani az igazi álmaimat, ha lehet így fogalmaznom, a blog már nem foglalkoztat annyira, hiszen már megvan a lehetőségem arra koncentrálni és azt csinálni, amire egy éve még csak vágytam. :)

Ezennel a Pastel Blue and Chocolate Cake blog bezárja kapuit. Köszönöm, hogy ilyen sokáig követtétek a posztjaimat, nem tűnök azért teljesen el, ugyanis tervezek a csereévemről egy blogot, ami bár inkább saját magamnak és az ismerőseimnek fog szólni, lehet hogy titeket is érdekelni fog és emellett molyon is tudjátok követni az értékeléseimet, mert ott még mindig fogok könyveket értékelni, csak nem teljesen ilyen formában. :)

U.i.: A blogot nem törlöm, nem szeretném, ha egy évi munkám csak úgy nyomtalanul eltűnne, szóval bármikor vissza tudjátok olvasni a bejegyzésemet, és ki tudja, lehet, hogy egyszer még újra jelentkezem. :)

Több

A. O. Esther: Gombnyomásra trilógia

Eredeti cím: Gombnyomásra
Kiadó: Decens Magazin Média
Ár: 3990 Ft
Stílus: disztópia, romantikus

A 19 éves Mia Milton élete fenekestül felfordul, amikor álmában megjelenik dr. Cohen, a halott tudós szelleme, és arra kéri, segítsen befejezni a munkáját, amely egy gombnyomásra megváltoztatja majd a világot… 2222-ben járunk, Manipura városában. A Föld igencsak megváltozott. A húsz évvel korábbi Dimenzióváltás óta ugyanis látják az emberek egymás auráját, így nem titok többé, ki milyen ember… A „jók” megalopoliszokba gyűlnek és energiafalakkal veszik körül magukat, a „rosszakat” pedig száműzik a vadonba. A fal egyik oldalán tengernyi luxus, csúcstechnológia és mesés körülmények, míg a másik oldalán középkori viszonyok és véres harcok várnak a túlélőkre, kit hova sorol az élet. Mia tisztában van azzal, mit kockáztat, amikor sírt rabol és betörést követ el. Menekülnie kell hát a rengetegbe, holott ártatlan. A sors Liam Blackwood, a fejvadász karjába sodorja, aki zsigerből gyűlöli a manipuraiakat, ráadásul súlyos adósság nyomja a vállát bajba került öccse, Russel miatt. Ruby és Stella két fiatal lány, akik a vadonban, a Hobbs-birtokon élnek. Minden álmuk az, hogy szerencsét próbáljanak a csillogó nagyvárosban, ezért munkát vállalnak, ám hamar rájönnek, hogy a mesés aurák fénye súlyos titkokat rejt. A vadonban eközben gyilkos mutánsok szedik az áldozataikat, akiket mesterségesen tenyésztett ki a katonaság a népesség-szabályozásra. Dylan, Mason és Liam gyerekkori jó barátok, akik a Hobbs-birtokon élők biztonságát vigyázzák, ám ők sem számítanak a lavinára, amit a Milton-lány kutatása eredményez. A halálesetek sorra követik egymást, és Mia egyre mélyebbre merül a kinti, véres világban. Öl vagy megölik – ez a két lehetőség áll előtte, miközben a lánynak a saját, fojtogatóan sötét múltjával is meg kell küzdenie… Hőseink útjai ezúttal két, egymástól merőben különböző világba vezetnek, sok-sok izgalommal, könnyed romantikával és forró erotikával fűszerezve. Készen állsz Te is a nagy utazásra?

Először a trilógia minden részéről külön szerettem volna írni, de olyan gyorsan faltam a három részt egymás után, hogy mikor oda jutottam, hogy írok róla, akkor már nem tudtam egymástól elkülöníteni a könyveket, hiszen mindhárom rész elolvasásával már az egész történetet a szemem előtt láttam. A fent látható borító és fülszöveg az első részé, a másik két rész borítóit majd a bejegyzésen belül beszúrom valahová.

Nos, az Elveszett lelkek nagyon tetszett, a Frigg rokkáját imádtam, ezt már szavakba sem tudom önteni, kétségtelenül, a Gombnyomásra trilógia lett az eddigi nagy kedvencem az írónőtől. Nehéz is összeszedni a gondolataimat, annyira szeretem.

Több

A. O. Esther: Elveszett lelkek (Összetört glóriák 1.)

Eredeti cím: Elveszett lelkek
Kiadó: Decens Magazin Média
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 460
Ár: 3990 Ft
Stílus: fantasy, romantikus

Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben? Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mint az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem – de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát? Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora – szövetségesei sorait erősítve – teszi a dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel létezésének értelme. Két össze nem illő lélek – és egy elkerülhetetlen találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot…

Most, a téli szünet előtt fejeztem be. Az utóbbi időben nem igazán jutott idő erre a hobbimra és más dolgok kötötték le a figyelmemet, de már nagyon szerettem volna újra a kezembe venni egy könyvet és úgy döntöttem, folytatom, mert októberben kezdtem még el, de sajnos közbejött a suli és még sok más és mikor félhullán estem haza minden délután már nem volt sem időm sem energiám olvasni. De a jég megtört szerdán és két nap alatt ki is végeztem a hátralévő 300 oldalt és imádtam. Már a Frigg Rokkája értékelésemben is említettem, milyen nagy rajongója vagyok az írónőnek és ez most sem változott, de ne haladjunk annyira előre.

Ilyen lehet Sophiel
Forrás: az írónő Pinterest oldala

Nagyon nagy reményeket fűztem hozzá, mivel már a fülszöveg is megtetszett és tudom, hogy milyen jó történeteket alkot A. O. Esther, mivel már korábban is olvastam tőle. Az eleje nagyon izgalmas volt, rögtön egy akcióba csöppenünk bele, majd ez egy kicsit alábbhagy, de még akkor sem unalmas. Mikor az erdőlakókról olvashattam az egyszerűen elvarázsolt, bár azokban a részekben nem sok minden történt, mégis varázslatosak voltak. Az ételek, az italok, az illatok, a ruhák... Olyan érzékletesen vannak leírva, hogy éreztem, kóstoltam és viseltem is őket, pedig csak egy kinyúlt melegítőben olvastam a kanapén. A kedvenc részeim mégis - hmm, kitaláljátok? - az Elijahval kapcsolatos részek voltak.

Sophiel egy jó női karakter volt, de nem igazán tudtam vele azonosulni. Az én ízlésemnek már túlságosan naiv és 'jó', nem elég karakán. A végletekig hisz a jóságban, de szerintem pont ez a gyengéje. Mivel angyal, így fizikailag erős, de lelkileg nem eléggé. Tudom, hogy ilyennek kell lennie, hiszem egy mennyországból leszalajtott angyal nem lehet rögtön badass amazon, mégis reménykedem benne, hogy a továbbiakban kicsit megváltozik és erősödik a jelleme.

Elijah egy no comment, kész, nekem végem lett. *bárgyún vigyorog* A hárememben előkelő helyet foglalnak el a rossz angyalok és Elijah sem hazudtolta meg a fajtáját. Nem is tudok mit írni róla, de ismertek engem, ha egy férfi karakterre azt mondom, hogy no comment, akkor az egyértelműen azt jelenti, hogy olvasd, ismerd, szeresd!

Elijah
Forrás: moly.hu

Elijah és Sophiel egy jó párost alkot (Jobbak lennének, hogyha Sophiel badassebb lenne, de még bízom benne, hogy majd a többi könyvben..) Nagyra értékelem A. O. Esther könyveiben, hogy nincs tele nyálas kínlódással, a legtöbb ilyen témájú könyv 90%-át kitölti a romantikus szenvedés, de ezekben a történetekben nem vergődnek sokáig, mégsem nevezhető instant szerelemnek, mert látjuk a kapcsolat kialakulását, csak nem szenvedünk sok száz oldalon vagy egész könyveken keresztül keresztül. Ezek a szereplők általában tisztában vannak vele, hogy kit akarnak és ezt meg is mondják, nem vergődnek, ezért mély tiszteletem az írónőnek.

Összességében nagyon tetszett ez a könyv is és abszolút rajongója vagyok az A. O. Esther regényeknek. Bár még mindig a Frigg Rokkája a nagy kedvencem, azért  a könyvespolcomon ez is a kedvences polcrészen kapott helyet, mert egyszerre izgalmas, akciódús, romantikus, varázslatos és tele van mitológiával, ami nekem a gyengém.

4,5* - Én most 4,5 csillagot adtam erre. Sokat gondolkodtam mennyit adjak, mert egy egész csillagot nem akartam levonni az angyallányunk naivitása miatt, de azért na, Sophiel néha tényleg túlfeszítette a húrt "jóságban". 

Több